Haladni kell pénz nem számít. Irány az utolsó előtti túra. 

Nézegettem az előrejelzéseket, szerencsére 1 hete nem esik, viszont hideg lesz. Nem baj, azt szeretem. Is. :)

Vívódtam, hogy vigyek-e váltás ruhát, de tekintettel a tömegközlekedéshez kötött időre, tudtam kocognom is kell kicsit. Így marad a futóhátizsák. 

Korán volt 1/2 4, amikor ébresztett az ébresztőm. Előző nap összepakoltam, így 15 perc készülődés és már autóba ültem. 7:50 kor szálltam ki a kocsiból Szentgyörgyvölgyön. Ismerős a település nyárról. Kocogva indultam a Szenterzsébetek felé.

Szeretem ezeket a csendes reggeleket, napsütötte hideget, napfelkeltét, az ébredező falu hangjait.

Nem is vágytam semmi zajra, így a fülesem a zsebembe maradt. Ha olvasgatom a terepfutó blogokat, jön ez a "tempó: nézelődős" kifejezés. Én is így kocogtam, de fél óra múlva inkább bámészkodósra váltottam. :).

Kerkakutas után érdekes vörös agyagos út:

Meg a szegény maci fellógatva. Vajon elhagyta valaki?

Maci után a csókos fa Labellóért kiállt, még a pusztaszentpéteri nagy kanyar előtt:

Csekkolva az időt éreztem, hogy elég lesz a szapora gyaloglás innentől. Annyira jól haladtam, hogy az Oszkár tanyához is letértem a bélyegzőért. Mondjuk nem értem miért nem kanyarodik oda a jelzés, ha már út van arra felé :).

Utána az elhagyott, és mégis gondozottnak látszó temető:

Szép erdős mezős rét errefele:

Pecsételtem Csödén is, legyen teljes a kollekció. Zalalövő felett a nyaralóknál, a derékbe vágott fa is élni akar:

A Zalalövőre bevezető, szépen megcsinált murvás út elcsábított a kékemről. Nem baj,volt időm visszamentem. Igazi ortodox kéktúrázóhoz méltóan :).

Vívódtam  érdemes-e sietni az egyel előbbi  vonathoz, mert elérhető volt. De inkább megmásztam a Zalalövő feletti dombot, gondolva arra, hogy a  Happy End túrám nem baj ha kicsit rövidebb. Mer lehet kicsit ittasak leszünk. Vessetek meg, de így lesz. Lesétáltam a szerpentinen a vasútállomáshoz. Kicsit szárítkoztam, majd felszálltam a különvonatomra. Nevezhetem így, hiszen egyedül utaztam rajta :) 274 Ft. megérte :). Őriszentpéteren a buszállomáson jutipizza a busz indulásáig. Mer megérdemlem. Meg a meleget is:

A talaj, tekintettel a hidegre, fagyott volt majdnem végig. A jelzések rendben, tényleg csak Csöde után kellett figyelni az átlagosnál jobban. A térképemhez képest némi elterelés is volt, de jól jelölve.

Köszönjük a gyors és szép jelzésfestést.

Végig nagyon elmélázós hangulatban voltam, valahogy egyszerre élveztem is a túrát, és szomorkodtam, hogy a DDK lassan a végére ér.

A kis kitérőkkel végül ennyit mentem:

Másodikra sikerült :)

Az RP-DDK Facebook csoport adminja volt a következő áldozatom.

Annak idején kitörő örömmel üdvözölte  a Helyi Idegenvezető kezdeményezést. Naná. hogy vártam a találkozást.

Ha valaki nem tudná :) :

https://diszpintyekakeken.blog.hu/2018/03/01/okk_helyi_idegenvezetok_hi

Kedd reggel eltömegközlekedtem Balatonboglárra, ahol a buszmegállóban már várt integetve Margit és Lajos. Elvittek Kis-hegyre a Szent Donát kápolnához. Ott készültek a találkozást megörökítő fényképek.

Majd belógtunk a zárva tartó csárda teraszára ahonnan pazar panoráma tárult elém, majdnem az egész Balaton-felvidék látszik. Egy kis részlet:

Kissé pára volt, de jövök még ide az biztos.

Lefele menve a Garamvári borászatban bevásároltam picit., majd a következő 3 órát kedélyes borozgatással és beszélgetéssel töltöttük el, némi /rengeteg/ bableves és bécsi palacsinta társaságában.

Szerintem megkedveltük egymást :) mármint Margit, Lajos és én, valamint a bécsi palacsinta. Szóba került egy közös túra lehetősége is az Alföldön.

A végére még az is kiderült, hogy a Lajos rejtőzik egy általam igen tisztelt nicknév mögött. Na ezen jót derültünk.

Ha csak annyi értelme volt az egész zizegésemnek Helyi Idegenvezetők ügyben, hogy ilyen remek embereket ismertem meg már megérte.

Köszönöm.

Ismét úton egyedül, mint legtöbbször. Tanultam Klaudiától, nem kell sokk cucc 2 napra, így csak egy kicsi zsákot tömtem meg a túrakellékekkel. Sietős menetekre készültem a tömegközlekedéshez kötöttség miatt. 

Szombat reggel Donát fiam vitt fel Pestre ahol buszra szálltam. Csekély 6 óra utazás, 1 átszállás Zalaegerszegen, és már pecsételtem is Kustánszegen. Bár ködben indultam, gyorsan kisütött a nap. A kedvenc hullámzó zalai tájat járhatom, hurrá. Változatos vidék. Sorban jöttek a Szegek ☺, Kustán, Kerekes, Vörös, Barabás, Györfi, közben Kislengyel a működő olajkúttal.

Tiszta ámerika, Jockey hol vagy. Kerekesszegnél még a semmi közepén is van közvilágítás.

Vörösszegnél az út keresztben villanypásztorral lezárva a házak között, kutyu is jött, megbeszéltük nem bántjuk egymást. Györfiszegnél majdnem eltévedtem, de időben észleltem és javítottam. Emlékmű és kút egyben:

Ember sehol, nyitott bármi sehol. Elvoltam magammal, jót beszélgettünk. Petrikeresztúr után egy, az eddigieknél hosszabb település mentes rész. Közben a híres létra Zalakomár /DDK kolléga szólt, hogy Zalakomár, igaza van!!/ előtt. Bátran és egyben félve másztam át. Szentkozmadombja után hívogattam szállást, majdnem beértem Rádiházára amikor visszahívott a szállásadó. Látott a piros kabátomban. Pecsételtem a vasútnál, majd lecuccoltam a szálláson. Fizettem, majd vissza kocsmába a jutalomért a nap végén. Szép nap volt. Megérdemeltem a 2. kört is. Utána értekeztünk a dorogi túratársal, ha már a személyes találkozó nem sikerült. Este korai takarodó, másnap ismét fél 6 az ébresztő . A szállás hát igen retró volt, és ehhez mérten kissé túlárazott. De azért egy jó alvásra megfelelt.

25 km pont 5 óra alatt.

Másnap időben ébredtem összecucc, és még setétben indulás a buszhoz Bázakerettyére. Meredeken fel Rádiházán a Tófej hegyre. Innen fennsík, közben a hajnalhasadás, és a napfelkelte megszemlélése, majd le Szentpéterföldjére.

Pecsételés, reggeli és haladás tovább, "a vonat/busz/ nem vár,elindult már...", hiszen a sínek mellett haladtam egy darabon, a kelő nap első sugaraiban megfürödtem, és megörökítettem az árnyékomat a vadászház kis tavánál.

Szívet melengetően szép hely. Ahogy továbbhaladtam, azon elmélkedtem mennyire egymásra vagyunk utalva mi erdei emberek / túrázók, favágók, erdészek vadászok/, hiszen a jelölt utak nagy része azért járható mert a többieknek is szükségük van az erdőre. Persze a favágók néha széttúrják az utat, de ha ők nem járnák az erdőt akkor pár év és a benőtt susnyás miatt panaszkodnának néhányan, most meg a széttúrt út zavar embereket. A vadászok ilyen környezetet teremtenek, igaz néha rémüldözünk a puskalövések miatt. Így telt az idő Lasztonyáig. Egy néni megszólított, egyedűl drága? :) Pár szót beszélgettünk, frissítettem majd az csudálatos mélyút a faluból kifele...szuszogtam rendesen. A kilátóba felmentem, de a párás idő miatt sokat nem adott, legalább kifújtam magam. A napi egy úttévesztést itt ejtettem meg. Ha tudtam volna, hogy még 2 ilyen felmászást ad az út a maradék 8 km tartozékaként, lehet taxit hívok. Szinte a híres Homokkomáromi dobokat idézte a dombok keresztezése. A végére a lábacskáim kissé viseltes állapotba kerültek. De a busz elérve, sőt még a kocsmát is nyitva találtam Bázakerettyén. Juti sör, mosdás átöltözés. és jött a busz, hogy elrepítsen kedvesemhez a Kaposvári találkaponthoz.

Csütörtökre a tájsebeim rendbe jöttek, fitten kelltem reggel fél 6-kor, hogy kihasználva az autóra érvényes heti matricát leautózzak az AK kimaradt kis szakaszát teljesíteni. 2 óra szágoldés az öreg Suzukival és ki is szálltam Érsekhalmán várni a buszt. A helyi sepregető néni önként tájékoztatott, hogy a busz fél kilenckor jön.Kicsit késve, de így lett, Sükösdön leszáltam/ ez nem a pecsételőhely/ és elindultam. Még tervbe volt egy kis kocogás is de ezt hamar elengedtem. Jó idő volt, az út enyhén felázva, de nem sáros, tehát jól járható. AK-ra eső után egy nappal kell menni :).

A szokásos enyhén hullámzó alföldi tájat láttam végig, a DDK-val szemben települések nélkül.

Kivételesen a táblák informatívak voltak, még a sárgán is jól lehetett követni mennyire vagyok Érsekhalmától. Íg megtudtam hol is járok.

Megdöbbenve találkoztam egy párral akik szintén túráztak. Bemutatkoztam, kicsit beszélgettünk, propagáltam a heyjoe.hu-t, majd javasoltam, ha megadják az email címüket akkor átküldöm az infókat oda. "email címet nem adunk meg". hát jó.

Érdekes, hogy a kékező szubkultúrán belül, létezik egy másik halmaz akik a facen is fent vannak. Sokadik találkozás után szerintem mi vagyunk kevesebben :).

Komplett ebédel is szolgált volna a természet, lent majomkenyér, és galagonya:

Nem csak a DDK ad égig érő fákat:

Vajon a kerítésre az erdőben miért szerelnek darázscsapdát, már ha jól gondolom, hogy ez az:

Egyhén csepegő esőben értem be a vadászházhoz, de gondot nem okozott. Érsekhalmán ez a galambokkal dekorált ház ragadott meg:

A tervezett tempóban értem be a kocsihoz és 4 re otthon is voltam.

Itt az ősz itt a túraszezon, a múlthavi 3nap/60km AK után emelve a távot 2nap/70km volt a terv. Kitettem a DDK csoportba, és megdöbbenésemre volt érdeklődő. Varga Klaudia jelentkezett, hogy csatlakozna. Pedig kiírtam a távot :), de ez sem rémisztette el. Meg én sem. Vonatos lejutást terveztem, de az a csúnya racionális agyam kiszámoltatta velem az útiköltséget. Képzeljétek, hogy kisautóval, pályamatricával a költség 2500 forinttal több, de az utazásra fordított idő meg 6 órával kevesebb. Így nem volt kérdés,kocsival lementem Szombathelyre, otthagyva az autót vonattal értük el a a beszállópontot. Rádócon várt minket egy barátja, ellátott minket egy kis szíverősítővel, majd belekezdtünk az e napi túrába. Szaporán szedve a lábunkat haladtunk, tekintettel hogy közel 40 km várt reánk. Szerencsére hamar kiderült, hogy mindketten hasonló stílusban járjuk a kék utakat, szeretünk haladni, közben nézelődni, beérjük azzal amit gyalogtempóban be tud fogadni a tekintetünk.

1.nap Egyházasrádóc-Ivánc 38.8 km 

Molnaszecsődig egyben, pihi nélkül még a Kisalföldöd haladva értük el a pecsételőhelyet. Itt ettünk-ittunk pihentünk kicsit és indultunk tovább, immár elérve a Kemeneshát szélét, egy szép hosszú bitumenes résszel. Döröskénél értük el az első kis emelkedőt, amiből később még megszámlálhatatlan várt ránk. Szép kis falucska.

A tó partjához közeledve szép üdülőházakat láttunk, Klaudia mesélt milyen partik szoktak lenni a tó partján fekvő büfénél. Felérve a pincék közé, nézelődtem hátha látok némi maradék fürtöket, de alapos volt a szüret. Következett Döbörhegy nevű minifalu, majd gyorsan a pecsételőhely Szarvaskenden.Itt a Kofi kocsmában, már megengedtem magamnak egy kis Jéger elfogyasztását, koccintva Klaudiával a találkozás örömére. Milyen szerencse, hogy Dorogon Ákos barátomnak is ez a kedvence, így megszerettem eme kesernyés italt. :). Az evangélikus templomba is sikerült bejutnunk. Messziről kiabált a néni aki épp takarítani érkezett:

-Várjanak meg, nyitom már!

A falu után a jelzés levitt a bitumenről, és a mezőn haladva értünk be a következő településre Nagymizdóra. Közben fényképeztük ezt a szépen karban tartott Mária szobrot. 

Örvendeztünk, hogy félúton vagyunk. Jött Katafa amin csak átsétáltunk, majd a falu után a főút alatti alagútnál szerelvény igazítottunk,és pihentünk picit. Jött a következő falu Nádasd, majd kis erdős rész után 30 kilométernél értük el a halogyi pecsételőhelyet, ahol éppen a teke NB I-ben játszó csapat vívta bajnoki mérkőzését. Emberek ez egy 400 fős település!!!!! Értitek? Hihetetlen. Itt már hm. egy kicsit bátrabban frissítettem én is. Asszem a tulajnéni kicsit lefagyott. Hozta a rendelést, kérdezte:

-A feleségének tehetem a poharat?

-Nem a feleségem.

Igyekezett javítani:

-Bocsánat a barátnőjének?

Itt meg Klaudia javított:

-Nem vagyok a barátnője.

Itt már elvesztettük a nénit éreztem.

Még tetéztük, szinte együtt mondtuk:

-Nem is ismertük egymást 5 órával ezelőtt. :).

Jót beszélgettünk a helyiekkel, de muszáj volt elindulni,hogy még lámpa nélkül érjünk Iváncra. Elhagytuk Halogyt /sic/, jól megnéztük a Himfai tavat, és a Szúnyogos forrást, majd újabb bitumenes résszel értünk be a k. hosszúnak tűnő Felsőmarácra, itt egy jobbkanyar után kiérve a faluból egyenes úton besiettünk Iváncra, még éppen sötétedés elérve a falut.

Nem tagadom már nagyon vártam a végét a túrának. Megittuk a kocsmában a kiszálló Jégerünket, igyekezvén elhagyni a helyet, mert a hangulat már igen emelkedett volt. Még elkövettem életem majdnem végzetes hibáját, Haladás-Vidi 0:2 én meg hajrá Vidi, egy ba meg Vidi volt a válasz. Utólag raktam össze hát én hol is Vidiztem :)

A szálláson a polgármester és 6 túratárs várt minket, így gyorsan elrepült az este. Mindenkivel nem tudtam beszélgetni, hiszen  pihenni kellett, de Vilmossal,és Katával sikerült, nagyon kellemes társaság voltak.

Elalvás előtt megbeszéltük,előrehozzuk az indulást még a korai 6 órai tervhez képest is,mert tudtuk, hogy ilyen jó tempót nem tudunk vasárnap is menni.

2. túra Ivánc-Őriszentpéter 28.6 km

Reggel 5 kor keltünk, és fél hatkor már pecsételtünk,a most már csendes kocsmánál. Lámpák fel és indulás még tök sötétben. Gyorsan beértünk Hegyhátszentmártonba, keresztül sétálva rajta értük el a Lugos patak átkelését. ami elsőre furának tűnt,mert a földút nem híddal hanem a nélkül keresztezte a patakot, kis tanakodás után észrevettük partoldali csapást ami a rozoga hídhoz vezetett.

Innen hosszan a patak völgyében haladtunk. Egyre fáradtabban, ez is volt az oka, hogy benéztünk egy jelzést és így jó 1 kilométert tettünk hozzá a napi távhoz. A szekérútról letérve a jelzés követte a patakot, és csak nyomokban volt ösvény amin haladni kellett. Jól belassultunk,és kezdtem hitemet veszteni,hogy elérjük a vonatot. Próbáltam a Klaudiát,és egyben magamat is motivációs mondatokkal rábírni a tempósabb haladásra, kis sikerrel. Már csak a kondorfai frissítésben reménykedtem,hogy utána valami csoda történik. Végeláthatatlannak éreztük a falu szélétől a kocsmáig tartó időt. Itt lesz ami lesz alapon, egy dupla Jéger, dupla kóla+szendvics trióba helyeztem a jövőnket. Közben meghallgattuk a helyi erők beszélgetését, és mindkettőnknek Bödőcs Búcsúszentllászlói történetei jutottak eszünkbe. Ráadásul búcsú volt a faluban :) Időnk meg nem. Most voltunk félúton. Innen valami történt,mert sikerült felvenni a tegnapi tempót és nagyon szaporán teltek a kilométerek. A nap sütött, a hangulatunk jó volt felcsillant a remény. Menet közben csodáltuk az őrségi táj változatosságát, erdők mezők dombok emelkedők lejtők váltakoztak, lassan az első szerek is feltűntek. Papszer a tanyákkal,szép épületekkel, majd Szalafő. Egyre több emberrel találkoztunk. Elhagyva a falut megcsodáltuk a körbeárkolt focipályát, majd elkezdtük keresztezgetni az itt még épp csak vízfolyásnyi Zalát. Egyre közeledett Őriszentpéter, és biztossá vált meglehet a vonat. De az utolsó 4-5 km sose esik jól :).Pecsételtünk,majd felmásztunk a vonathoz és még vagy 15 percünk volt is pihenni. Volt értelme hamarabb indulni. :).

Összegzés:

Nem kevés kilométert sikerült megtenni. Sikerült megismerkedni egy kedves emberkével, új tapasztalat az életemben ismeretlen emberrel 2 napot túrázni. Engem ez a környék másodszorra nyűgöz le, szerintem hazánk egyik legszebb környéke, tája. A közel 70km alatt volt, égigérő fenyves,

patak, tó, mező susnyás/csöpörtés/. Átmentünk a szerekkel együtt 17 településen. Csudálatos túra volt.

Még 3 túranappal számolok, és ha minden jól megy a 49. szülinapi ajándékom egy telepecsételt DDK füzet lesz.

Közös baráti borozós, túrázós hétvégét szervezett Zé barátom. Megtalálta az ideális pályaszállást a Jutka Panziót a Hajósi pincesoron. Csütörtökön indultunk, ez volt a fiús 0. nap Balatonfüredre, Gergőék lakókocsiját téliesíteni, majd utána kicsit hm. lazulni.

Péntek reggel /másnap :)/ nem kipihenten indultunk 3 órás autózgatásra a beszállóponthoz. Itt Gergővel belevágtunk az e napra tervezett 30 km-es etapnak.

1. túra 2018.09.28. 53.sz út keresztezés-Kéleshalom 30 km

Dél volt, tehát ebéddel a kezünkben csaptunk bele a táv megtételébe.

A szokásos változatos erdei utakon haladtunk,teltek a kilométerek, nézegettünk beszélgettünk amikor távolban embereket láttunk. Nahát! Tippelgettünk favágók vagy túratársak? Megdöbbenésünkre túratársak voltak. Egy kedves házaspár járja a kék kört, Az OKT és a DDK már kész és csinálják irányban az AK-t.

Beszélgettünk pár percet, most még a közös fotó is eszembe jutott. Engedélyt kértem a megjelentetésre, megkaptam :).  Haladtunk tovább, szép friss telepítésnek tűnő  gyümölcsös mellett keresztezni a  a vasutat Kunfehértó felett. Itt találtunk néhány maradék fürt szőlőt, csuda édes és finom volt. Kis box utca, juti sör, és haladtunk az üdülőterület felé, majd el is értük. Megcsodáltuk a szép, valamint a ronda épületeket is. Minden zárva volt, így sétáltunk tovább. Elkezdett sűrűsödni a repkedő bodobács állomány. A Pici Paci Tanya előtt egy őzet is megugrasztottunk. A pecsételés helye rendben volt eltekintve a több ezer bodobácstól az épületek falán.

Itt akartunk uzsonnázni, de elengedtük. Valahogy nem volt kézenfekvő, hogy a tanyán át kell vágni, így visszafordultunk a kapu felé és pár száz méter után meg vissza tértünk a tanyára. Legalább eltévedtünk, egy ilyen mindig kell. :) Kéleshalom előtt a hosszú egyenes hosszú volt. A mezőn futva menekülő őzek hol látszódtak, hol nem, ahogy a homokdombokat keresztezve rohantak.

Itt találkoztunk a Roburral, és kapkodtuk a telefonokat, de a sofőr bácsi /aki volt vagy 70 éves/ kedvesen megállt mellettünk, így beszélgetni is tudtunk.

A legjobb mondata az volt:

-Én is is jártam a kéktúrán, csak én a  750-es Yamahámmal.

A borászat rothadó cefre szagot árasztott, majd pecsételés után, még kibaktattunk a falu túlsó végére, ott várva meg az értünk jövő barátainkat. Pont 6 óra volt. A panzióban elfoglaltuk a szobát, majd megvártuk az utánunk érkező feleségeket, vacsora és egy döbbenetes borkóstolóval zártuk a napot. Ha valaki azt mondja, életem aszú  borait itt fogom inni kiröhögöm. Hihetetlen volt. Ajánlom mindenkinek a Bálint pincét a panzió mellett.

2. túra 2018.09.29. Kéleshalom-Hajósi pincék 20 km

Reggeli után, a kedvesem valamint a Gergő felesége is csatlakozott hozzánk, így 4-en vágtunk neki a távnak.

Hűvős, napos nagy szeles idő volt. Megértettük a az erdőtelepítések lényegét. Ahol nem volt fa a túraút mentén, ott kellemetlen volt az idő. Traccsolva haladtunk, majd megünnepeltük az Erika és Gergő házasság évfordulóját. Már értettem miért kellett reggel boltba menni. Hát a pezsgőért.

Volt egy minimális eltévedés Császártöltés előtt. Beszélgetve az itt álldogáló emberrel, felhívta a figyelmet, hogy nemsoká a vadkárok miatt kerítést építenek. Itt túraút változtatásra lesz szükség. Beérve a faluba a lányok elengedték a túra maradék részét, így is nagy élmény volt a nemtúrázó feleségemmel túrázni.

Ketten a Gergővel sietve, sörözve mentünk tovább, és  a kék négyzet jelzést választva értünk vissza a panzióhoz. Innen busszal mentünk Bajára, ahol a Vizafogó étteremben életem halászlevét ettem-ettük.

Vacsora után busszal haza, mert ott várt minket Balu és Bori lánya. Csak is miattuk megismételtük a tegnapi borkóstolót, Ismét nagy sikert arattak az aszú borok.

3. túra 2018.09.30. Hajósi pincék-Érsekhalma 7.5 km  

Reggel Erikával ketten kocogva, szemben érkezve Gergő pedig sétálva tettük meg ezt a rövid szakaszt. +1 fok volt induláskor, csend, deres mező, lassú kocogás, levegő nem moccant, a nap csillogott a jégkristályokon. Szép volt.

Lezárás:

Az utak mindenhol rendben járhatóak voltak, a pecsétek a helyükön. A táj sík, de mégis változatos. Hajós különleges élményt adott. A barátok, meg barátok, mindig jó velük.

Az utakon minden rendben, a pecsétek a helyükön, szép időben szép túrák. És kösz a halakat. :)

Last minute lehetőség volt, ki nem hagyható. Mi sem szórakoztatóbb mint bepattanni egy autóba reggel 6-kor és délután 3-ra már haza is érni. Közte meg:

Felvettem a kapcsolatot a bajai Helyi Idegenvezetővel, segítőkész volt mint mindig. Bátaszéken vonatra szálltam, 20 perc és Baja.

A vasútállomáson várt Lajos, meglepődve láttam, hogy ő is játszós ruhában van. Már kezdtem egy közös túrában reménykedni, de ő inkább a szarvasokat választotta. :). Jelezte, hogy erre nem jönne velem, mert eléggé ingerszegény túra a maga 15 km bitumenes gáttetejével. Mindenesetre részletesen elmesélte mikor,mire kell figyelni. Sükösdön elbúcsúztunk, ő ment szarvaslesőbe, én meg elindultam kocorászva. Kis bitumen után földútra váltott a terep, végre igazi síkság fák nélkül. Előírás szerint, ahogy Lajos kérte lefotóztam a Szent Anna kápolnát.

Az Ósükösd előtti göröngyös gáti út nem volt kényelmes, de azért kocogni itt is tudtam. Szép a kulcsos ház, pecsét rendben.

Egy rövid, fák között vezető átkötéssel és 1 db pókhálózással értem el a Duna gátját. Szép hosszú trappolás várt reám.

Menetrend szerint voltam, de ez azt jelentette gyaloglás nem elég a busz eléréséhez muszáj volt futni, még ha lassan is. Szembe sütött a nap, melegedett az idő. Nézelődős, podcast hallgatós kellemes 1 óra jött. Közben megcsodáltam a Vajas foknál lévő  árvízvédelmi berendezéseket, és a gátőrházat. Nagyon szépen rendben tartott környék.

valamint láttam ahogy meszelik a km jelző oszlopokat. Erről GDPR miatt nincs kép.

A lenti képen látható egy speciális felszerelés, a csípőm vonala felett kicsivel, két oldalamon egy-egy szerény dudor. No ezt nem szabad otthon hagyni, ha az ember vízközelben túrázik. Hiszen bármikor jöhet egy hirtelen áradás, és ilyenkor elkél az önműködően üzembe lépő mobil úszógumi. :)

A Kurkó-tónál hagytam abba a futásnak álcázott kocogást, innen már csak 5 km maradt Bajáig, lehetett gyalogolni, de azt is szaporázva kellett. Gond nélkül pecsételtem a Tanya csárdánál, így két helyről is beszereztem a bajai pecsétet. Lajos telefonált, érdeklődött, hogy állok, kell e segítség. Örömmel jelezhettem vissza, hogy csíny letudva, busz elérve. Bátaszéken találkozva a fuvarommal indulás haza. Miért lenne unalmas az AK nem is értem :)

Kíváncsi leszek, ha a kéktúraellenőrök megnézik a füzetemet mit fognak szólni. Igen vicces szakaszolás lett. Ennek az az oka, hogy 1 túra kivételével mindig valami Helyi Idegenvezető tevékenység miatt jártam be 1-1 részét. Nézzük Dorogról kezdve:

2018.08.11. Dorog-Tokod 9.3 km

Bejártam végig velük:

https://diszpintyekakeken.blog.hu/2018/08/14/helyi_idegenvezetok_talalkozasa_726

Valamint megbeszélt találkozóm volt Domszky Zoltánnal, és egy véletlen találkozóm Eszterrel és Gáborral, valamint egy kis közös séta Csernus Gáborral.

Tehát ha bonyolultan akarom 3 túrára is bonthatnám...

2018.09.09. Tokod-Mogyorós. 6Km

Egyben egy vasárnap délutáni túrán jártuk be barátimmal, meg néhány csemetével, és egy kutyuval. Szuperül nyomták a kicsik is az emelkedőket.

Az ott a képen jobb oldalon a Star Wars polóban hármaska :) Miatta kezdtem el újra...

Ezen a szakaszon találkoztam Toplak Józsival, valamint Falindával, aki azóta már befejezte az OKT-t. ezúton is gratula neki.

https://diszpintyekakeken.blog.hu/2018/08/04/mese_az_elveszett_turabotrol

Tehát az eleje Józsival, a közepe barátokkal a vége Falindával lett teljes.

Ezt is 3 túrára bonthatom...

2018.04.14. Tokod-Péliföld 5.6 Km

Ezt a szakaszt Renátával és Atival jártam be, valamint egy kis részét Falindáékkal.

https://diszpintyekakeken.blog.hu/2018/04/17/harmadik_tipusu_talalkozasok_a_keken

Ez csak 2 túra volt :)

Hát így lett meg a 2. bejárásom eme része, 8 kis túraszakaszra bonthatóan. Szerintem ez egyéni valamint OKT rekord :) Kedves ellenőrök? Mit szóltok hozzá?

Hétfő reggel a kedvesemre munka várt, rám meg egy kis nyúlfarknyi gyaloglás. Kitett a Ludas csárda hűlt helyén lévő buszmegállóban, én gyalog ő autóval ment tovább. Itt megtámadott egy mutáns akác:

Ja és a térképen ez a rész inkább mező mint erdő. A valóságban pedig inkább erdő mint mező. Megcsapott az ATEV "illata" és egy darabig el is kísért. Szép volt a már erdőnek jelölt erdő is:

Persze azért ez sem természetes:

Kiértem a Kati ér buszmegállóhoz, majd szomorúan vettem tudomásul, hogy hülye vagyok. Igaz sok busz van Hosszúpályi és Debrecen között, de nem mind ezen az úton megy. Bakker, nem baj meleg nincs, lábam van majd stoppolok. Eddig az alföldi népeknek  még nem volt lehetőségük szerénységem fuvarozni, de most megmutathatják mit tudnak. Hát vagy velem, vagy velük van a baj de nem akartak megállni. Már fejben éppen egy borzalmas lehúzó blogbejegyzést fogalmaztam, amikor végre megtört a jég. Felvett valaki és pont addig vitt el ameddig szükségem volt rá. Így lett a 6.5 km helyett majd 10km a lábamban. No nem baj ez ilyen lett. Hazafelé még Miskolcon összeszedtünk 3 gólyatáborozásból hazafelé tartó csemetét köztük a mienket. Kissé fáradtak voltak na.

A már szokásos Barbara Tours igénybevételével jutottunk el az Arbo tanya melletti szállóba 2 éjszakára. Szombaton, már játszósba öltözve utaztam, hogy ne raboljam az időnket. Kiszálltam ahol  4807. sz. utat a kék keresztezi. Pálinka főzde, na jól kezdődik gondoltam. Kedvesem elgurult én elindultam, majd 2 perc alatt rájöttem nem itt akartam kiszállni. Gyors telefon anyaaaa gyere vissza. Visszajött, mentünk tovább egy kicsit és meglett a 2. keresztezés. Innen már tényleg elindultam. Szép mély homokos alföldi úton próbáltam kocogni, de valahogy nem esettt jól. Elengedtem. szapora lépésekkel, valamint itt-ott pici kocogással haladva értem el a lenti valamit. Szép volt.

Majd jött egy kis patakocska hídja. Szemből a jobboldali gerenda még egész jó volt, hiszen kibírt.

Meg nem mondaná a szakértő közönség,hogy ez a szép fenyves is az AK része:

Aztán csak néztem, most nyár vagy ősz van?

A visszafordító után eljött a pecsételés, minden rendben megvan. Jött a kedvencem a pókhálós rész. De panasz nincs, hiszen a kánikula utolsó napja volt, és inkább erdő pókhálóval, mint mező porördöggel. Egy nyájat kerültem ki nagy ívben, majd néhány mondatot váltottam a juhásszal. Beértem a pincefalus részbe, egy kedves srác mindenképp el akart fuvarozni a lovaskocsijával. Hiába ez a test ebben a cicanadrágban, megértem, hogy tetszettem. Haladva tovább nézegettem a hol szép, hol dülöngélő házikókat. a hol művelt, hol elhagyatott szőlőket. Kiértem a már megismert ponthoz, majd haladtam tovább az utat keresztezve Létavértes felé. Itt már nem tudtam megállni, egy-két fürtöt szedtem, és megettem. A nap érlelte csudi édes szőlő volt. Beértem Létavértesre végigszambáztam a falun a pecsételőhelyig, Jó időzítéssel éppen csak megvettem a jutikólát, és meg is jött a kedvesem. Fürdésnél muszáj volt egy balettos képet csinálnom:

Nem voltam se gyors, se lassú. Az út szép és érdekes volt. Unalom nyomát sem éreztem.