Itt az ősz itt a túraszezon, a múlthavi 3nap/60km AK után emelve a távot 2nap/70km volt a terv. Kitettem a DDK csoportba, és megdöbbenésemre volt érdeklődő. Varga Klaudia jelentkezett, hogy csatlakozna. Pedig kiírtam a távot :), de ez sem rémisztette el. Meg én sem. Vonatos lejutást terveztem, de az a csúnya racionális agyam kiszámoltatta velem az útiköltséget. Képzeljétek, hogy kisautóval, pályamatricával a költség 2500 forinttal több, de az utazásra fordított idő meg 6 órával kevesebb. Így nem volt kérdés,kocsival lementem Szombathelyre, otthagyva az autót vonattal értük el a a beszállópontot. Rádócon várt minket egy barátja, ellátott minket egy kis szíverősítővel, majd belekezdtünk az e napi túrába. Szaporán szedve a lábunkat haladtunk, tekintettel hogy közel 40 km várt reánk. Szerencsére hamar kiderült, hogy mindketten hasonló stílusban járjuk a kék utakat, szeretünk haladni, közben nézelődni, beérjük azzal amit gyalogtempóban be tud fogadni a tekintetünk.

1.nap Egyházasrádóc-Ivánc 38.8 km 

Molnaszecsődig egyben, pihi nélkül még a Kisalföldöd haladva értük el a pecsételőhelyet. Itt ettünk-ittunk pihentünk kicsit és indultunk tovább, immár elérve a Kemeneshát szélét, egy szép hosszú bitumenes résszel. Döröskénél értük el az első kis emelkedőt, amiből később még megszámlálhatatlan várt ránk. Szép kis falucska.

A tó partjához közeledve szép üdülőházakat láttunk, Klaudia mesélt milyen partik szoktak lenni a tó partján fekvő büfénél. Felérve a pincék közé, nézelődtem hátha látok némi maradék fürtöket, de alapos volt a szüret. Következett Döbörhegy nevű minifalu, majd gyorsan a pecsételőhely Szarvaskenden.Itt a Kofi kocsmában, már megengedtem magamnak egy kis Jéger elfogyasztását, koccintva Klaudiával a találkozás örömére. Milyen szerencse, hogy Dorogon Ákos barátomnak is ez a kedvence, így megszerettem eme kesernyés italt. :). Az evangélikus templomba is sikerült bejutnunk. Messziről kiabált a néni aki épp takarítani érkezett:

-Várjanak meg, nyitom már!

A falu után a jelzés levitt a bitumenről, és a mezőn haladva értünk be a következő településre Nagymizdóra. Közben fényképeztük ezt a szépen karban tartott Mária szobrot. 

Örvendeztünk, hogy félúton vagyunk. Jött Katafa amin csak átsétáltunk, majd a falu után a főút alatti alagútnál szerelvény igazítottunk,és pihentünk picit. Jött a következő falu Nádasd, majd kis erdős rész után 30 kilométernél értük el a halogyi pecsételőhelyet, ahol éppen a teke NB I-ben játszó csapat vívta bajnoki mérkőzését. Emberek ez egy 400 fős település!!!!! Értitek? Hihetetlen. Itt már hm. egy kicsit bátrabban frissítettem én is. Asszem a tulajnéni kicsit lefagyott. Hozta a rendelést, kérdezte:

-A feleségének tehetem a poharat?

-Nem a feleségem.

Igyekezett javítani:

-Bocsánat a barátnőjének?

Itt meg Klaudia javított:

-Nem vagyok a barátnője.

Itt már elvesztettük a nénit éreztem.

Még tetéztük, szinte együtt mondtuk:

-Nem is ismertük egymást 5 órával ezelőtt. :).

Jót beszélgettünk a helyiekkel, de muszáj volt elindulni,hogy még lámpa nélkül érjünk Iváncra. Elhagytuk Halogyt /sic/, jól megnéztük a Himfai tavat, és a Szúnyogos forrást, majd újabb bitumenes résszel értünk be a k. hosszúnak tűnő Felsőmarácra, itt egy jobbkanyar után kiérve a faluból egyenes úton besiettünk Iváncra, még éppen sötétedés elérve a falut.

Nem tagadom már nagyon vártam a végét a túrának. Megittuk a kocsmában a kiszálló Jégerünket, igyekezvén elhagyni a helyet, mert a hangulat már igen emelkedett volt. Még elkövettem életem majdnem végzetes hibáját, Haladás-Vidi 0:2 én meg hajrá Vidi, egy ba meg Vidi volt a válasz. Utólag raktam össze hát én hol is Vidiztem :)

A szálláson a polgármester és 6 túratárs várt minket, így gyorsan elrepült az este. Mindenkivel nem tudtam beszélgetni, hiszen  pihenni kellett, de Vilmossal,és Katával sikerült, nagyon kellemes társaság voltak.

Elalvás előtt megbeszéltük,előrehozzuk az indulást még a korai 6 órai tervhez képest is,mert tudtuk, hogy ilyen jó tempót nem tudunk vasárnap is menni.

2. túra Ivánc-Őriszentpéter 28.6 km

Reggel 5 kor keltünk, és fél hatkor már pecsételtünk,a most már csendes kocsmánál. Lámpák fel és indulás még tök sötétben. Gyorsan beértünk Hegyhátszentmártonba, keresztül sétálva rajta értük el a Lugos patak átkelését. ami elsőre furának tűnt,mert a földút nem híddal hanem a nélkül keresztezte a patakot, kis tanakodás után észrevettük partoldali csapást ami a rozoga hídhoz vezetett.

Innen hosszan a patak völgyében haladtunk. Egyre fáradtabban, ez is volt az oka, hogy benéztünk egy jelzést és így jó 1 kilométert tettünk hozzá a napi távhoz. A szekérútról letérve a jelzés követte a patakot, és csak nyomokban volt ösvény amin haladni kellett. Jól belassultunk,és kezdtem hitemet veszteni,hogy elérjük a vonatot. Próbáltam a Klaudiát,és egyben magamat is motivációs mondatokkal rábírni a tempósabb haladásra, kis sikerrel. Már csak a kondorfai frissítésben reménykedtem,hogy utána valami csoda történik. Végeláthatatlannak éreztük a falu szélétől a kocsmáig tartó időt. Itt lesz ami lesz alapon, egy dupla Jéger, dupla kóla+szendvics trióba helyeztem a jövőnket. Közben meghallgattuk a helyi erők beszélgetését, és mindkettőnknek Bödőcs Búcsúszentllászlói történetei jutottak eszünkbe. Ráadásul búcsú volt a faluban :) Időnk meg nem. Most voltunk félúton. Innen valami történt,mert sikerült felvenni a tegnapi tempót és nagyon szaporán teltek a kilométerek. A nap sütött, a hangulatunk jó volt felcsillant a remény. Menet közben csodáltuk az őrségi táj változatosságát, erdők mezők dombok emelkedők lejtők váltakoztak, lassan az első szerek is feltűntek. Papszer a tanyákkal,szép épületekkel, majd Szalafő. Egyre több emberrel találkoztunk. Elhagyva a falut megcsodáltuk a körbeárkolt focipályát, majd elkezdtük keresztezgetni az itt még épp csak vízfolyásnyi Zalát. Egyre közeledett Őriszentpéter, és biztossá vált meglehet a vonat. De az utolsó 4-5 km sose esik jól :).Pecsételtünk,majd felmásztunk a vonathoz és még vagy 15 percünk volt is pihenni. Volt értelme hamarabb indulni. :).

Összegzés:

Nem kevés kilométert sikerült megtenni. Sikerült megismerkedni egy kedves emberkével, új tapasztalat az életemben ismeretlen emberrel 2 napot túrázni. Engem ez a környék másodszorra nyűgöz le, szerintem hazánk egyik legszebb környéke, tája. A közel 70km alatt volt, égigérő fenyves,

patak, tó, mező susnyás/csöpörtés/. Átmentünk a szerekkel együtt 17 településen. Csudálatos túra volt.

Még 3 túranappal számolok, és ha minden jól megy a 49. szülinapi ajándékom egy telepecsételt DDK füzet lesz.