A már szokásos Barbara Tours igénybevételével jutottunk el az Arbo tanya melletti szállóba 2 éjszakára. Szombaton, már játszósba öltözve utaztam, hogy ne raboljam az időnket. Kiszálltam ahol  4807. sz. utat a kék keresztezi. Pálinka főzde, na jól kezdődik gondoltam. Kedvesem elgurult én elindultam, majd 2 perc alatt rájöttem nem itt akartam kiszállni. Gyors telefon anyaaaa gyere vissza. Visszajött, mentünk tovább egy kicsit és meglett a 2. keresztezés. Innen már tényleg elindultam. Szép mély homokos alföldi úton próbáltam kocogni, de valahogy nem esettt jól. Elengedtem. szapora lépésekkel, valamint itt-ott pici kocogással haladva értem el a lenti valamit. Szép volt.

Majd jött egy kis patakocska hídja. Szemből a jobboldali gerenda még egész jó volt, hiszen kibírt.

Meg nem mondaná a szakértő közönség,hogy ez a szép fenyves is az AK része:

Aztán csak néztem, most nyár vagy ősz van?

A visszafordító után eljött a pecsételés, minden rendben megvan. Jött a kedvencem a pókhálós rész. De panasz nincs, hiszen a kánikula utolsó napja volt, és inkább erdő pókhálóval, mint mező porördöggel. Egy nyájat kerültem ki nagy ívben, majd néhány mondatot váltottam a juhásszal. Beértem a pincefalus részbe, egy kedves srác mindenképp el akart fuvarozni a lovaskocsijával. Hiába ez a test ebben a cicanadrágban, megértem, hogy tetszettem. Haladva tovább nézegettem a hol szép, hol dülöngélő házikókat. a hol művelt, hol elhagyatott szőlőket. Kiértem a már megismert ponthoz, majd haladtam tovább az utat keresztezve Létavértes felé. Itt már nem tudtam megállni, egy-két fürtöt szedtem, és megettem. A nap érlelte csudi édes szőlő volt. Beértem Létavértesre végigszambáztam a falun a pecsételőhelyig, Jó időzítéssel éppen csak megvettem a jutikólát, és meg is jött a kedvesem. Fürdésnél muszáj volt egy balettos képet csinálnom:

Nem voltam se gyors, se lassú. Az út szép és érdekes volt. Unalom nyomát sem éreztem.