A
utazás folytatása...
Reggel korai kelés, autóba pattanás majd találkozó Gergővel Furtán 06:30-kor. Hurrá megjött, és túracuccban. Még jobb. Otthagytuk az ő autóját, majd elmentünk a beszállópontra, de előtte még pecsételés és csokivásárlás a kocsmában. Letettük az autómat, majd elindultunk. Az elhagyott, megszűnt vasútállomáson készült el a beszállókép, sajnos Gergő nem kívánt velem egy képen szerepelni, amit meg is értek. :)
Egy darabig a Sebes-Körös gátján haladtunk, jó zajos volt a zsilipnél a víz.
Rengeteg vadlúd zajongott az égen. Így értünk be Körösszakállba. Még előtte a híd alatt látszottak a hajdani cölöphíd maradványai.
A Forza Milan nevű, csudi hangulatos kocsmában pecsételtünk.
Beszélgetve és nézve a relikviákat kifejeztem csodálatomat és erre a válasz:
-Ha valaki bolond legyen teljesen az, félig nem érdemes!
Nagyon jó.
Innen hosszasan jó úton haladtunk, majd kissé félve a sártól tértünk le a földutakra. Nem volt gond, még a nap is kisütött. Volt néhány jelzésmentes elágazás, de kütyüvel könnyű. Kivéve az új jelzéseknél mert ott zavarba voltunk, de aztán remélve, hogy a pénteki friss útvonalam még érvényes, haladtunk azon.
Hajtó vadászatba botlottunk, jót beszélgettünk a sorban álldogálló vadászemberekkel. 50 méterenként elmondtuk ugyan azt, hatszor. Ők mindig másképp hitetlenkedtek. Hihetetlen, hogy mennyire fogalma sincs egyiknek másiknak mi az a kék jelzés amin álldogálnak.
Kiértünk a burkolt mezei útra, innennől 8.5 km jó út várt ránk. A közúton vigyáztunk el ne üssenek. Sikerült.
Nagyon jó volt, hogy nem voltam egyedül. Végigbeszélgettük, röhögtük az utat Gergővel. Jó csávó megtartom. :)
A két nap alatt néhány emléktárgyat is gyűjtöttem:
Sajna a track rögzítésbe hiba csúszott, így csak ideírom a jegyzőkönyv kedvéért:
25 km, 5.5 óra.
Felkészül az utolsó 17 km.
Leszerződtettem Gergőt, lehet két Gergővel megyek. December 7 szombat. Érdekel valakit?