Ecsegfalvi Szúnyogos Rettenetes

Csodálatos ötletem támadt másfél hónapja. Mivel minden kéken volt egy éjszakai túrám mi lenne, ha a többek szerint nehéz, a címben szereplő szakaszt éjjel, kényelmes körülmények között tennénk meg. Választottam egy majdnem teliholdas éjszakát jó előre,ahogy szoktam. Mikor közzétettem, jelezte a Csernus Gábor, hogy ez pont a Szentiván éj.

Juppi, így még jobb. Állandó túratársam sajnos lemondta, de a sors /így utólag még inkább hálás vagyok/ adott egy kedves túratásnőt. Találkozás pénteken a mezőtúri vasútállomáson, én egy kellemes 3 órás utazás után érkeztem meg. A kölcsönös üdvözlés után egy gyors átöltözés és indulás.19:20.

Kiérve a gátra elindultunk. Az gyorsan kiderült hogy jelenleg Ő sokkal gyorsabban szedi a lábát mint én. De persze igyekeztem felvenni a tempót. :). 19:50. Eddigre már 3x befújtuk magunkat, de a szúnyogok kiröhögték mind a kétféle riasztót. Olyan felhőben támadtak, hogy az eget is alig láttuk. /Költői túlzás/. Megállni nem lehetett, mély levegőt szájon át venni nem lehetett. Egyedül a szapora haladás volt az esély a csípések elkerülésére. 20.10. Itt jegyeztem meg első alkalommal, hogy ha egyedül lennék most fordultam volna vissza. Hihetetlen volt. Eddigre már állandóan a kezemben volt a szúnyogriasztó. Igazából csak pszihésen hatott. Azt hihettem van értelme. Ez is segítség lehet néha. Eddigre az előttünk vonuló felhőszakadás nyomai is elkezdtek kínozni minket. A keréknyomban tapadós sár, a fű vizes, választhatsz...

Lassan reánk setétedett, akkor még hittem, hogyha lemegy a nap, majd a szúnyogok is elalszanak. Ti ne higgyétek.

Lassan felkapcsoltuk a lámpákat mert az út igen göröngyös, bokafordító lett. Én a túrkevei lehajtónál jeleztem ismét, hogy hazamegyek de a kolléganő biztatott, motivált...és énekelt. Ennyi gyönyörű népdalt, ilyen szépen elénekelve még nem hallotam. Biztatott énekeljek vele, de ez nem az én napom volt. Jó bevallom egy-két dalba még én is beletettem a csodálatos hangomat. Pl. Micimackó. Kicsit fura volt a párás éjszakai melegben a hóóózikot üvölteni... Mindig büszke voltam magamra, hogy a körülmények nem tehetik tönkre az élményt, de most fejben gyenge voltam. Vagy inkább olyan ellenfélre találtam aki erősebb volt nálam. Persze láttunk csodákat..ne higgyétek azt, hogy nem nyűgözött le az éjszaka dallama, az elpihenő, majd a hajnalban kelő madarak éneke, a végig kísérő békazene hangjai, a felkelő 3/4 hold fényében a ködfoltos, sejtelmes táj. A gát oldalában pihenő tehenek, a fényben megálló őzike, róka, a társam csilingelő nevetése, ahogy a pihenő tehéncsordát meglátta. A közeledő néhány tanya fénye.. ahol mindig eszembe jutott segítséget kérek. Amikor a gát elvált a víztől és kicsit távolabbra kerültünk a szúnyogfelhőtől ettünk ittunk. Sajna eddigre a fájós talpam folyamatos bicegő mozgássá alakította hajdan oly délceg járásomat / :) /. A lassan világosodó ég idején értük el Ecsegfalva szélét. Itt énekeltem el a szokásos Messze még a hajnal 3 óra húsz...c. blues elejét. És itt engedtem el végleg a tervezett táv maradékát. Igazából ha a bitumenen vezetett volna a maradék akkor talán megyek még, de ortodox módon ragaszkodom a jelzett úthoz, amit a társak beszámolói susnyásnak írtak le. Ahhoz meg most nem volt meg az erő. Elbúcsúztunk a falu túlsó végén, én megpróbáltam utazóképessé tenni magam törlőkendőkkel, meg átöltözéssel és vártam a reggeli első busz. Ami meg is jött, Kisteleken a vonat viszont majd egy órát késett, de így is 11 re otthon voltam. 

Vasárnap van, így már kipihenve, agyoncsípve / úgy nézek aki egyszerre 5x bárányhimlős/ azt gondolom ha nincs társam ezen az éjjelen akkor nem megyek végig. Visszagondolva az elmúlt 10 év kékezéseire asszem ez volt a legnehezebb. Legyek pozitív. Innen már csak könnyebb túrák várnak rám. Hiszen majd ha szenvedek csak azt kell mondogatnom:

-Jó nehéz, de hol van ez az ecsegfalvi szúnyogos retteneteshez képest...

Pedig jó terv volt egy könnyű túrára ... :)

Ps.:

Kivételesen túratársam emlékeit is beillesztem ide:

"Az Ecsegfalvi Sötétkék (másik) vége
Az elmúlt hetekben rendesen ráhangolódtam a Mezőtúr-Dévaványa 53 km-ére, ezért (hajnali) 4 óra körül elbúcsúztam a Fődíszpinytől, megindultam Ecsegfalváról és átadtam magam az aszfaltnak. Bicajjal már kétszer megvolt nekem ez a táv, így nem ragaszkodtam hozzá, hogy belemegyek a csatakos, gazos, szúnyogos jelzett turistaútba, ami kb. 1,5 km-rel lehet rövidebb, mint a műút. A szárazra cserélt zokni és a hátizsákból elővett könnyű cipő vitte a lábam, finoman gyorsítottam. Az aszfalton a szúnyogok támadása is alábbhagyott, max. öt-tízpercenként támadt be egy-egy éhes picike. Pacsirtaszó mellett hajnalodott, járműforgalom nemigen volt.
Éppen azt latolgattam, hogy kb. 30 perc múlva a réhelyi elágazáshoz kell érnem, amikor egy nagy fehér busz közeledett hátulról. Lehúzódtam az út bal szélére, nehogy azt gondolja a sofőr, hogy egy sárban meghempergett, részeges hajléktalan akarja bekönyörögni magát a kocsiba. A motor zaja azonban egyre halkabb és halkabb lett, majd a volánnál ülő egészen levette a lábát a gázról és hangtalanul, lágyan, mint egy őrangyal, mellém gurult majd a magas ülésből udvariasan kiszólt a lehúzott ablakon át:
– „Elvihetem egy darabon, vagy szeret gyalogolni?” Ebben a pillanatban elengedtem az 53 km-t: „Szeretek gyalogolni, de elvihet Dévaványáig.”
Amikor az ember nyitott szívvel ráhagyatkozik az útra, néha hagyni kell, hogy az élet felülírja a tervünket. Nekem így is kerek volt ez a túra, az éhes kicsi szunyikákkal, a jó társasággal, az egész éjjel fáradhatatlanul éneklő békakórussal, a vaddohány édes illatával, fülemüleszóval, a csillagszemű marhacsordával, a búzatáblában szökellő őzekkel. Még annyit: nem menetrend-szerinti járat volt, és az őrangyal fizetni sem engedett, azt mondta, meg ne próbáljam! Ez is azt mutatja, hogy nem egyszerű busz volt, hanem valami magasabb erő küldte.

Egy dolgot sajnálok: kár, hogy nem jöttem rá korábban, hogy a fejlámpám erős fénye miatt látom az állatok szemét. Ha tudom, akkor valahogy rábeszéllek, hogy nézd meg a tehéncsordát az én lámpámmal a fejeden. Életem legszebb 3 élménye között van az a sok kis élő csillag a réten. Köszönöm, hogy kéktúrázhattam éjszaka!"