A kétnapos AK túra 2. napja.

A folytatás:

Reggel fél hatkor kelés, majd tisztálkodás és indulás a buszhoz Vésztőre.

Bár menetrend szerint nem áll meg a Monostornál, gondoltam hátha érdemes kérni egy szívességet. Kértem, kaptam :).

Gyors léptekkel indultam erre a rövid szakaszra:

1. túra Csolt Monostor-Vésztő 5.5 km

Ahogy elindultam a keskeny úton, szerintem egy villanásra láttam egy vidrát vagy valamit ahogy átfutott előttem majd a vízbe vetette magát. Vagy nem láttam :). Vagy nem vidra volt. 

Keresztezve a főutat kissé balra kellett térni, pedig hívogatott a sima kerékpárút.

Ehelyett a Holt-Sebes-Körös gátján kellett sétálni, már ha lett volna út ugye. De az nem volt, így a mező szélén a vizes fűben lépdeltem tovább párhuzamosan az 5-10 méterre lévő gátkoronával.

Egy jó részen a kelő nap pont szemben volt, így az útból nem sokat láttam.

Jól esett ez a kis reggeli torna. Valahogy úgy tűnik mintha jóval kevesebb szemét lenne lehányva a településekre bevezető és kivezető utakon. Más is tapasztalta? Vagy választásra készülődtek?

Kocsiba pattantam, mert volt egy félórás vezetésem a furtai buszmegállóig. A kis időt a busz indulásáig a Hangulat presszóban pecsételve és kávézva töltöttem el. A buszon kis beszélgetés a sofőrrel és az ismerőseivel és máris mehetett  a kérés:

-Megállna nekem egy a gáthoz közeli helyen?

-Megoldjuk!

Így hamar a belépő ponthoz értem, és már mehetett is az utolsó menet:

2. Túra Berettyóújfalu-Furta 17.7 km

A szépen rendben tartott szilárd burkolatú gát tetején sétáltam és merengtem azon, milyen lehet amikor a nem is látszó Berettyó megtölti ezt a kb 50-100 méter szélességű gátakkal határolt medret. / Erre később kaptam választ, miszerint építettek a határ túloldalán 2 tározót, így az elmúlt években nem volt igazi nagy víz a mederben. /

Ekkor szegődött mellém egy kedves kis kutyus. Majd egy cicán is keresztül sétáltunk :). 

Jó darabig haladtunk együtt, amikor egy mögülem érkező kerékpáros jobban tettszett neki mint én és utána eredt. A biciklis azt hitte az én kutyám, visszafordult és a kutyu visszajött vele. :). Megbeszéltük nem az én ebem. Jött a szakértő kérdés:

-Erre kéktúrázol?

Válaszom után beletúrt a zsákjába és elővette eme jelvényt:

Volt nagy örömködés, innen az ismeretlen ismerőssel beszélgetve nevetgélve haladtam tovább. Kiderült, hogy tavasszal egyedül egyben járta az OKT-t, majd most kerékpárral az alföldit, hiszen itt lakik :). Meg vízitúrázik, már túl van a nemzetközi Duna túrán is idén. És képzeljétek volt egy közös ismerősünk. Facebook nélkül :). Még Szekszárd alatt találkoztam a Duna holtág partján egy túrázóval aki felfújható kenuval járja a vizeket, ahogy mesélek erről, nagyot mosolyog a kolléga. A Szabolcs volt? Hát ilyet.

Bakonszegen ezt a szép Makovecz házat fotóztam:

Ez után elköszöntünk, én haladtam tovább a kocsimhoz. Kicsit hosszú volt a vége, de nagy örömmel szemléltem meg az útvonal kijelölőinek meglepetését. Furtán egy furcsa kitérővel megmutatják az elhagyott fürdőkád emlékművét.

Nagy élmény volt.

Egy búcsúkávé a presszóban és jöhet a 3 órás vezetés, és a szerencsés hazaérkezés.

Tanulságok így több mint 2400 km után:

Frissíteni ha éhes vagy ha nem, inni ha szomjas vagy ha nem. Hinni a véletlen találkozások erejében.