Ott hagytam abba, hogy fúj a szél. Éjjel nem fújt. Nem bántott. Kipihenten keltünk nem túl korán, négy után pár perccel. Igaz fél hatkor akartunk indulni, de ha már kipihentük magunkat ...Elpakoltunk, rendet raktunk /mégis csak jó benyomást akartunk hagyni a kéktúrázókról, ha már mi voltunk az első kék vendégek itt/, 5 kor már voltak a boltban dolgozók, leadtuk a kulcsot és nekivágtunk a setét kihalt falunak. Elkészítettem a szokásos induló szelfit rólunk. :)

Szél nem volt, inkább csak lebegett a levegő. Kiérve a faluból a hajnalhasadással megérkező gyenge fény elég volt a haladáshoz. Jó tempóban haladtunk Bojtig, ahol a koránkelők kerékpárjai már a bolt-kocsma előtt várták a gazdáikat. Na itt már látszódunk.

Egy darabig a közúton haladtunk majd a halastónál el kellett döntenünk, hiszünk a kikerülő útvonal rajzolóinak, vagy mi keresünk megfelelő, kényelmes elkerülőt az autópálya építés miatt. Jó, nyilván mentünk a friss, általam letöltött nyomvonalat követve. Követve, mert út az ismét nem volt, már az épülő pálya keresztezés előtt sem, de utána pláne nem.

Egy darabig még valamicske ott szemben, a friss traktornyom a szántásban nevezhető volt útnak, aztán a jobbra fordulásnál az is eltűnt. Na itt megbeszéltük, nem kísérletezünk tovább, keresünk egy normálisabb utat. Na az nem volt, így megcéloztuk a térképen látható vízfolyás keresztezést ez eredeti jelzésen. Áttipegtünk átlósan a a mezőn és onnan kiváló úton, és látható jelzések mentén haladtunk.

Csak a jegyzőkönyv miatt, hogy nyoma legyen én szóltam. A jelölt kikerülő út eső után mocsár lesz. Itt tényleg a közutat kellett volna kijelölni, amíg zajlik az építkezés.

Még havat is láttunk. Szél viszont nem volt.

Kiérve az útra, hídon kereszteztük a Berettyót. Előtte volt egy buszmegálló, jó kis kiszállópont lehetne, csak nem szabad lekésni a napi egy az-az egy darab buszt. Hencidán megtettük azt a kellemes majd 1 kilométert a pecsétig. A boltban kedvesen fogadtak, vettünk ezt-azt reggelire, hiszen még csak 8 óra volt. Ki korán kel ugye. Megidézve a boldog kollégista életemet, zacskós kakaó és két kifli volt a reggeli. Isteni volt, csak kicsit többe került. Visszamentünk a Berettyó partjára a gátra és elindult a vándorlás a hosszú úton. Szerencsére a monoton sétát Gáborján belvárosának a  megtekintésével szakítottuk meg. És ha belváros akkor kocsma és nyitva. Hiába, ki korán kel, nyitott kocsmákat lel. Jéger nem volt, így unikummal koccintottunk. Ismét visszatértünk a gátra most már végleg. Majd 12 kilométer várt ránk. Az idő remek a nap kisütött, szél nem volt, a gát teteje sima, haladni lehetett. Harmadszor is kereszteztük az útépítést, most szerencsére nem kellett kerülni. Érdekes volt így közelről megszemlélni a híd építését.

Valahogy a bal lábamon keletkezett egy "kis" vízhólyag ami úgy döntött kifakad. Nem örültem. Még így is jól haladtunk. Már csak valakinek fel kellett vállalni a döntést kiszállunk Berettyóújfalun, vagy  megyünk még 6 kilométert a következő kiszállópontig. A Gergőre bíztam mi legyen. A híd előtt egy láncaitól megszabaduló kutyu kiabált velünk egy jó darabig. Ezután a Gergő döntött. kiszállunk. Én mondtam neki, sajnálom én még bírnám hiszen alig fáj a talpam, bííííírnám még. /Nem/. Pecsételtünk, odabattyogtunk a vasútállomásra és már jött is a vonatunk. A Gergő szerint elég perverzek vagyunk, 32 km volt és még csak dél van. Az átszállás kalandos volt, mert az ablakból láttuk ahogy megelőz minket az intercity. Ahogy leszálltunk láttam egy vasutast a még el nem indult vonatunk ajtajában, intettem és kiabáltam neki, el ne menjenek. Biztatóan intett vissza, siessünk. Kicsit furcsa futómozdulatokkal keltünk át az aluljárón, és felszállás után tíz másodperccel elindult a vonatunk. Jók vagyunk. Meg szerencsénk van. Szél meg nem volt.

Összegzés, remek de strapás két nap volt. A kanyargó gát magassága pont elég ahhoz,hogy sokat láss a környékről. Az út tekereg, mindig jön valami érdekes. Az időjárás megtette amit tehetett, az utak jól járhatóak. Szerintem az építkezések miatti kerülőket valahogy jelölni kéne, mert ha valaki nem kütyüvel megy,simán belefut abba, hogy az építési területen nem engedik át. GONDOLOM. És ezt érdemes lenne valahogy akár a két pecsételőpontnál kihelyezett tájékoztatón jelezni. A másik a pecsétek. Ezt még mindig nem értem. Ha úgy is be kell menni. pl Hencidára, akkor miért nem visz be a jelzés.

Vagy Pocsajon a városközpontban biztos nem lopnák el a bélyegzőt,ha nyitott helyen lenne. De ez mind csak apróság az élményekhez képest. Szél nem volt.

Ja és hol van Boncida?