Hétfő reggel a kedvesemre munka várt, rám meg egy kis nyúlfarknyi gyaloglás. Kitett a Ludas csárda hűlt helyén lévő buszmegállóban, én gyalog ő autóval ment tovább. Itt megtámadott egy mutáns akác:

Ja és a térképen ez a rész inkább mező mint erdő. A valóságban pedig inkább erdő mint mező. Megcsapott az ATEV "illata" és egy darabig el is kísért. Szép volt a már erdőnek jelölt erdő is:

Persze azért ez sem természetes:

Kiértem a Kati ér buszmegállóhoz, majd szomorúan vettem tudomásul, hogy hülye vagyok. Igaz sok busz van Hosszúpályi és Debrecen között, de nem mind ezen az úton megy. Bakker, nem baj meleg nincs, lábam van majd stoppolok. Eddig az alföldi népeknek  még nem volt lehetőségük szerénységem fuvarozni, de most megmutathatják mit tudnak. Hát vagy velem, vagy velük van a baj de nem akartak megállni. Már fejben éppen egy borzalmas lehúzó blogbejegyzést fogalmaztam, amikor végre megtört a jég. Felvett valaki és pont addig vitt el ameddig szükségem volt rá. Így lett a 6.5 km helyett majd 10km a lábamban. No nem baj ez ilyen lett. Hazafelé még Miskolcon összeszedtünk 3 gólyatáborozásból hazafelé tartó csemetét köztük a mienket. Kissé fáradtak voltak na.