Ismét úton egyedül, mint legtöbbször. Tanultam Klaudiától, nem kell sokk cucc 2 napra, így csak egy kicsi zsákot tömtem meg a túrakellékekkel. Sietős menetekre készültem a tömegközlekedéshez kötöttség miatt. 

Szombat reggel Donát fiam vitt fel Pestre ahol buszra szálltam. Csekély 6 óra utazás, 1 átszállás Zalaegerszegen, és már pecsételtem is Kustánszegen. Bár ködben indultam, gyorsan kisütött a nap. A kedvenc hullámzó zalai tájat járhatom, hurrá. Változatos vidék. Sorban jöttek a Szegek ☺, Kustán, Kerekes, Vörös, Barabás, Györfi, közben Kislengyel a működő olajkúttal.

Tiszta ámerika, Jockey hol vagy. Kerekesszegnél még a semmi közepén is van közvilágítás.

Vörösszegnél az út keresztben villanypásztorral lezárva a házak között, kutyu is jött, megbeszéltük nem bántjuk egymást. Györfiszegnél majdnem eltévedtem, de időben észleltem és javítottam. Emlékmű és kút egyben:

Ember sehol, nyitott bármi sehol. Elvoltam magammal, jót beszélgettünk. Petrikeresztúr után egy, az eddigieknél hosszabb település mentes rész. Közben a híres létra Zalakomár /DDK kolléga szólt, hogy Zalakomár, igaza van!!/ előtt. Bátran és egyben félve másztam át. Szentkozmadombja után hívogattam szállást, majdnem beértem Rádiházára amikor visszahívott a szállásadó. Látott a piros kabátomban. Pecsételtem a vasútnál, majd lecuccoltam a szálláson. Fizettem, majd vissza kocsmába a jutalomért a nap végén. Szép nap volt. Megérdemeltem a 2. kört is. Utána értekeztünk a dorogi túratársal, ha már a személyes találkozó nem sikerült. Este korai takarodó, másnap ismét fél 6 az ébresztő . A szállás hát igen retró volt, és ehhez mérten kissé túlárazott. De azért egy jó alvásra megfelelt.

25 km pont 5 óra alatt.

Másnap időben ébredtem összecucc, és még setétben indulás a buszhoz Bázakerettyére. Meredeken fel Rádiházán a Tófej hegyre. Innen fennsík, közben a hajnalhasadás, és a napfelkelte megszemlélése, majd le Szentpéterföldjére.

Pecsételés, reggeli és haladás tovább, "a vonat/busz/ nem vár,elindult már...", hiszen a sínek mellett haladtam egy darabon, a kelő nap első sugaraiban megfürödtem, és megörökítettem az árnyékomat a vadászház kis tavánál.

Szívet melengetően szép hely. Ahogy továbbhaladtam, azon elmélkedtem mennyire egymásra vagyunk utalva mi erdei emberek / túrázók, favágók, erdészek vadászok/, hiszen a jelölt utak nagy része azért járható mert a többieknek is szükségük van az erdőre. Persze a favágók néha széttúrják az utat, de ha ők nem járnák az erdőt akkor pár év és a benőtt susnyás miatt panaszkodnának néhányan, most meg a széttúrt út zavar embereket. A vadászok ilyen környezetet teremtenek, igaz néha rémüldözünk a puskalövések miatt. Így telt az idő Lasztonyáig. Egy néni megszólított, egyedűl drága? :) Pár szót beszélgettünk, frissítettem majd az csudálatos mélyút a faluból kifele...szuszogtam rendesen. A kilátóba felmentem, de a párás idő miatt sokat nem adott, legalább kifújtam magam. A napi egy úttévesztést itt ejtettem meg. Ha tudtam volna, hogy még 2 ilyen felmászást ad az út a maradék 8 km tartozékaként, lehet taxit hívok. Szinte a híres Homokkomáromi dobokat idézte a dombok keresztezése. A végére a lábacskáim kissé viseltes állapotba kerültek. De a busz elérve, sőt még a kocsmát is nyitva találtam Bázakerettyén. Juti sör, mosdás átöltözés. és jött a busz, hogy elrepítsen kedvesemhez a Kaposvári találkaponthoz.