Mint a Luca széke úgy készült a túraterv. Hiába, meleg van én meg öreg vagyok. Indulás előtt 2 nappal megszületett:
A fenti szakasz került kiválasztásra a meleg és a frissítési lehetőségek gazdagsága miatt. Emlékeztem valami a parkolóra buszmegálló környékén, a jó barátom Google segítségével egy éttermet is találtam a sarkon. Szeretek felkészülni, ezért odatelefonáltam megkérdezni, hogy ott hagyhatom-e az autóm egy fél napra előttük. Sőt jeleztem ebédelnénk is dél körül. Persze és köszönik, volt a válasz, Tekintettel a várható kánikulára korai indulást javasoltam Gergőnek. Sőt arra gondoltam, ne is feküdjünk le induljunk éjfél után majd a gyaloglás közben gyönyörködünk a felkelő nap első sugaraiban. Na erre azért még ő is felhúzta szemöldökét. Megegyeztünk végül hajnali 3. Békés 310 km ,az otthon hagyott kávé nélkül is vidáman telt el. /Ezt később a kedvesem kedvesen megköszönte./ Hat előtt értünk a Négy Ász kisvendéglőhöz. Már tudtunk kávézni. Közben érdeklődtem nem tudnak-e valakit aki némi forintokért értünk jönne Kisvárdára. Megígérték gondolkoznak rajta. Telefonon egyeztetünk majd. A szokásos értetlenkedést se feledjem, mit is keresünk mi itt ilyenkor kérdésre adott válaszunknál. Elindultunk, s a kereszteződés után 300 méterrel elkészülhetett a szokásos belépő fotó.
Gyakorlatilag hideg volt 15 fok. Jólesett. A lábam nem volt az igazi, de mondtam a Gergőnek majd megszokom a fájdalmat. Így történt. Rohod után erdős, homokos tájon töltöttük az első 10 kilométert. Most láttam életemben először dohánytermelő gazdaságot.
Végig látszottak az elmúlt vihar nyomai elég kócos volt az erdő.
Nyírkarászon a pecsét rendben a Tölgyfa presszóban. Innen kevés homokos, de annál több bitumenes sétálás után értünk Gyulaházára. Felvettük a bakancslistára a Farkas Bertalan emlékházat, pecsételtünk a bezárt serfőzdénél. Pedig igény lett volna egy korsó sörre. Majd haladtunk tovább Anarcs felé. Kiérve a faluból jött egy jelöletlen, de legalább nehezen járható rész. Elég hamar váltottunk kukorica aratógép üzemmódra, és inkább a sorok között kerestük az igaz utat. Így értünk ki ismét a bitumenre, ami innen a célig a lábunk alatt izzott. Mert közben meleg lett. Anarcson keresztülvágva egy széles új kerékpárút várt reánk. Meg a tűző napsugár. Közben telefonon beszéltünk a vendéglős nénivel. Talált fuvarost a férje személyében, így megbeszéltük a találkát a Kisvárdai vasútállomáson. Szinte egyszerre értünk oda, bár volt egy kis zavar az erőben, mert kiderült kettő vasútállomás is van Várdán. Jó beszélgetés a vendéglőig. Sokat mesélt a környékről a szegénységről, bár ezek a faluk meglepően szépek és rendezettek voltak a várthoz képest. Elmesélte, hogy kell a támogatásokat "jól" felhasználni. Délben már az asztalunkon gőzölgött az ebéd.
Induláskor még egy zacskó körtét is kaptunk ajándékba. Az eddigi holtversenyben az első legsegítőkészebb hely címét elnyerte a hely. / A másik hely helyes kitalálójának kisorsolásra kerül egy értékes "A legjobb olvasóm" kitüntetés./
Ismét három óra vezetés és már újra otthon. Szép nap volt. Kis rész kivételével jól járható és jól jelzett utakon haladtunk, szépnek mondható környéken. Végre újra erdős Alföldön. Érdemes volt felkelni korán, így megúszva az igazi forróságot.
