Utolsó szabadságomat áldozva a túrára, keltünk útra Gergő barátommal hajnali 5-kor. Serényen haladtunk, így már 8 kor eldönthettük a beszállópontnál, megyünk-e tovább kocsival Kisszállásra és visszabuszozunk  ide, vagy nyerve 40 percet hamarabb indulunk, de akkor az autót a pusztába hagyjuk. Döntöttünk, marad az autó itt és indulunk szaporán.

Kellemes hideg időben, jól felöltözve a szép új túracipőmben baktattunk. "Ez utóbb kiderült nem volt jó ötlet, mert véresre törtem a sarkam. Mondjuk ebben a szitává kopott zokni is közrejátszhatott. Fák." Nyitókép két jóképű kékezőről:

Ki korán kel napfelkeltét fenyők mögül lel.

A pecsételőpontig jó jelzéseken haladtunk. Olyan remek volt a tempónk, hogy a csárdában még egy juti sört és kávét is elfogyaszthattunk. Megbeszéltük, mivel az idő jó, a tempó jó a terep kiváló, nem használjuk ki a sok kiszállási lehetőséget, hanem elmegyünk Rúzsáig. A nagy megbeszélésben a szokásos egy úttévesztést is megejtettük.

Az 55.ös út melleti erdőben haladva megpróbáltunk rájönni, hogy a sok rendelkezésre álló nyiladék miért pont ezeket választották a jelzésfestők. A Gergő szerint valami nagy kutyaszart kellett kikerülni, nehogy belelépjünk :).

sok őzet láttunk de csak ez az egy volt bezárva:

Vajon ő is kéktúrázó volt?

Már majdnem elértük az 55. út keresztezését, amikor megállapítottuk sok pihenőhely nincs kiépítve. Erre elénk ugrott  a Rúzsafánál kiépített bekamerázott pihenő.

Megegyeztünk, ha amikor legközelebb kérni támad kedvünk táncos lányokat kérünk, hátha az is ilyen gyorsan teljesül. 

Innen már látszott a vége, szépen haladtunk. Még  olyan 35 km-nél felröppent az ötlet, menjünk tovább, de ez a kellemes meleg kocsmában szisszenő sör hangjával szállt tova....

Rúzsa kissé szocreál templomtornya:

"Bélám van egy kis maradék vascsövem, ne csináljunk a templomnak tornyot belőle? De jó ötlet csináljuk Béláim."

Volt még időnk bőven a buszig, a Gergő hasznos sörözéssel, én meg azzal töltöttem, hogy megpróbáltam fuvarost keríteni aki némi forintokért átvitt volna minket az autóhoz. Aki vállalta volna az ivott, aki meg nem ivott nem vállalta. De jó lett volna egy Helyi Idegenvezető segítsége.

A cukrászdában sütizés, majd a busz. Leszálltunk a "Balotaszállás elágazás" buszmegállóban. a tök setétben. Én tétován stoppolni kezdtem, meg fagyni. Persze nem állt meg senki, még majdnem a busz is elment mellettünk. Még jó, hogy a Gergő lámpázott. A kocsi megvolt, örömmel és elégedetten értünk haza.

Jelzések rendben, gyakorlatilag tiszta lábbal bejárható volt a táv. Persze ez esőben, vagy nyáron bicóval nem lett volna ilyen élmény. A táj az eddig szokásos erdős alföldi képét mutatta.

Ezzel erre az évre elköszöntem az AK-tól. Még egy kis happy DDK vár.:)