DDK csavargás 2. napja. "8 domb túra"

Reggel kiderült, egyedül kell útra kelnem, mert Balázs nem érezte elég acélosan magát. Terv a Bázakerettye-Palin szakasz volt, Bázakerettyei kezdőponttal. Szeretem, ha a túra végpontja egyben a szállás is, hogy koszosan ne kelljen közlekedni.

Az utazás flottul ment, előző este megrendeltük a taxit 6 órára, azzal mentem be a kanizsai busz pályaudvarra. Kerettyén gyors pecsét és kocogva indultam el. Sejtettem, hogy ott kell haladni ahol jó az út.  Egészen Kistolmácsig kellemes tempóban kocogva nézelődve teltek a kilométerek.

Kevés autó az úton, kicsit vizes az éjszakai esőtől, párolgás a napsütéstől, szép 1 óra volt.

Ezután jött az első domb a rám váró nyolcból. Végigfotóztam sorban mindegyiket, de értelmetlen feltölteni :). Csak egy két szemelvényt mutatok. Az elején még volt egy kis betonozott rész, majd a járható utat a járhatatlanért hagyd el, nem kell félni..

Az út innentől olyan volt amilyennek gondoltam, cuppogós sáros, felfele és levele is csúszós. Írnám, hogy járható, de inkább csúszható volt.

Ahogy lehetett itt-ott futva leértem Borsfára,vettem egy kólát és kocogtam amíg tartott a járda. Jött a következő domb, a terep nem változott sőt. A gerincen megejtettem a kötelező eltévedést, mert vonzott az egyenes futható út.

Visszafordulás után leérve Valkonyára a turistaháznál pecsételtem, beszélgettem a gondnokkal, aki felkészített hogyaszongya: "még hat domb van abból a 3. a meredek."

Hát jöjjön gondoltam. Jött a dombok sora, a még hatból az első és a második között volt egy kis futható erdészeti út, futottam, a harmadik a völgyből úgy nézett ki mint a kínai nagy fal. Mindegy ez is meglett. A negyedik után elvesztettem a fonalat.

Onnan jöttem vagy oda megyek, mindegy is.

Senkit ne csapjon be a a kép. Az ott nem egy poros földút, hanem egy jó taknyos földút.

Óbornak előtt egy kicsit megint lehetett futni. Innen Homokkomárom apátságáig még kettő felmenetel biztos volt. Az apátságnál gondoltam pihenek, de fújt a szél, így csak annyi időt töltöttem ott, hogy elfelejtsem: letettem a sapim a padra. Tekintsék adománynak.

Bár kértem az orgonista hölgytől vizet, ő csak a lezárt kerti csappal kínált meg. Biztos a házon belül sem volt víz. No problémo, lent a faluban egy cigány portán hoztak nekem vizet. 

A sapkám ott fönt van, és nem a fejemen.

Áldottam az út kijelölőit, most kivételesen azért, mert ismét bitumen volt, ahol lehetett futni Hosszúvölgyig. Innen végig jó, de unalmas úton jutottam vissza Palinba. Közben Zé barátom felhívott, így átlendített a holtponton az egyenes hosszú részen Zsigárdmajor előtt. Nézegettem az eget megöntöz-e? Nem.

Palin alatt hívtam Balázs, igyunk egy juti sört a presszóban. Süti és kávé is lett belőle.

A nagy örömködésben nem pecsételtem efffffelejtettem. Busszal visszamentünk a szállásra kis pihi, és a gazda /Herkules Panzió/ bevitt minket Kanizsára, még kérni sem kellett.

Városnézés, vacsora majd haza, taxival mint az urak. ( a helyi járatra a két jegy 680 Ft a taxi 1500 Ft háztól házig, mindegy milyen taxiba ültünk be. Megérte.)

Kiszámoltuk a másnapi indulási időt, hogy elérjük a buszt Zalakaroson, majd a már jól bevált este 8 as takarodóval aludni tértünk.

Statisztika a jegyzőkönyv kedvéért.