A díszpintyek egy kis raja felrepült Sátoraljaújhelyre OKT túrára, én meg rárepültem a lehetőségre és 3 nap DDK után reggel 5-kor beültem Móni és Zé mellé potyautasnak, 3/4 9 körül kipattantam az autóból /naja/, pecsételtem és elindultam kocogva az AK szakaszomra. Karcsáig terveztem, ami 21 km, majd utána 5 átszállással haza. Volt kicsit több, mint 3 órám a buszig. A városban ismerősökbe (Móni és Zé) botlottam, éppen kászálódtak ki az autóból. Szasztok! és mentem tovább. Eseménytelen, napsütéses kocogás következett, meglepően jól bírtam az előző napok nehéz túráinak ellenére.

Integettem a Zemplénnek:

Begyűjtöttem a 2. pecsétemet  az Alsóberecki Csokány bisztróban. Persze figyelmetlenül a pácini kockába nyomtam. Tervem szerint haladtam (8 km/óra), így volt időm bőven megnézni az Árpád kori temetőt Karos előtt. Fotózni meg elfelejtettem ááááá. Karosban legalább a vendégcsalogató íjat megörökítettem:

Karos után, elérve a bitumenes szakasz végére, nehéz szívvel lemondtam a sárdagasztó szántás meglátogatásáról. Majd máskor bepótolom. A főúton bementem Karcsára, így volt időm megszemlélni a templomot. Nagyon szép volt.

Pecsételtem, majd lesétáltam a buszmegállóhoz. A tónál csináltam egy - a feleségem szerint - jó képet:

Csak véletlen :).

A busz időben jött, így megkezdődött a hosszú hazautam, mint Willy Fog-nak a 80 nap alatt a Föld körülben. Buszról vonat Újhelyen, majd átszállás másik vonatra Szerencsen. A vasútállomáson még zuhanyozási lehetőség is van. Én is rendbe raktam magam. Vonat a keletibe vitt, majd M2, M3 metró, végül a Nyugatiból vonat hazáig. Autóval haza a vasútállomásról. Szép túra volt. Aki szerint az Alföld ingerszegény az téved :). Amit eddig láttam az úton az szép és jó volt.