Mivel ez már "közel van hozzánk, ezért itt napi utazásokkal oldottuk meg a a túrákat. Persze mindig van kivétel, mint lentebb olvasható :).

1. túra 2011.10.23 Koldusszállás-Szárliget 

(Milyen véletlen, pont egy éve volt október 23. szombat, amikor kezdtük a Gerecsét.)

Némi logisztika után indultunk el erre a szakaszra. Autókat kellett itt-ott  hagyni, hogy mindenki haza tudjon menni. Szép napsütéses időt kaptunk, kár hogy az esőfelhőben amiben gyalogoltunk ez nem látszott.

Most nem volt szerencsénk, a Koldusszállásnál a sorompó zárva volt. Az első részről csak arra emlékszem, hogy állandóan felfele mentünk. Kicsit pihentünk egy pajtában, szerencsére némi szalma volt benne.

Igen kényelmes tízórai pihenő volt. Még mentünk felfele picit (ha-ha), majd begyűjtöttük a bélyegzőnyomatokat a somlyóvári kulcsos háznál. A kilátóponthoz nem mentünk fel, tekintve, hogy az a 100 méteres látótávolság kevés lett volna az év panoráma fényképének az elkészítéséhez. Sokat nem pihentünk, átázva hamar didereg az ember gyereke.

Innen szinte pihenő nélkül tettünk meg 10.5 kilométert 3 óra alatt. A Gyurival a végén előresiettünk, hogy mihamarabb összeszedjük az autókat.

A lenti képen mintha madarak lennének, de nem :)

Nagyon büszkék voltunk a gyerekekre különösen az Eszterre, aki 6 éves létére bírta a tempót.

A rávezető részel együtt kereken 20 km volt a táv, ezt 6 óra alatt tettük meg, gyerekekkel (meg persze ilyen alul edzett felnőttekkel), ez több mint jó tempó.

2011.10.23 Koldusszállás-Szárliget 20.3 km

2. túra 2010.11.20-21 Koldusszállás-Gerecse üdülő-Mogyorósbánya 

A Móni jóvoltából szervezhettünk  két napos túrát.

Ha jól emlékszem pótszékes busszal mentünk a vadászházhoz, szerencsére nyitva volt a sorompó, így megúsztunk kb. 1 km rávezető túrát. Persze elmentünk a vadászházhoz, azt hittük ott a bélyegző, de nem. Visszaautóztunk a bélyegzőhelyhez, elbúcsúztunk az Aritól néhány órára, majd végre elindultunk. Ekkor jött egy vadász, és közölte velünk, hogy hajtóvadászat van a területen ahová menni akarunk. Hurrá, ilyenen még úgy sem voltunk.

Persze a vadászháznál kértünk telefonszámot, és végül tudtunk beszélni egy vadásszal aki megígérte, hogy ezen a vadászaton nem mi leszünk a vadak, már ha sietünk. Siettünk.

Ez egy problémás nap lett. Én akkorát estem, mint egy ólajtó, bele mellkassal egy kivágott növendék fa maradékába, azt hittem kilyukasztott, de mint később kiderült, egy bordarepedéssel megúsztam. A macerás indulás miatt, a végére már ránk sötétedett volna, ezért elengedtük a gyeplőt, aki tudott még sietni, az had menjen, legalább világosban megérkezik a Gerecse-üdülőhöz, és főz finom vacsorát. (Mert hogy előző nap a Zéé felvitte a motyónkat a szállásra autóval.) A túra vége elég szörnyű volt, hatalmas dagonya a fakitermelés miatt szétdúlt utakon, majd a szórakoztató villanypásztor átmászása némi áramütés kíséretében.

A Balu végigcipelte a Bori lányát a nehezén, a vége felé gurtniból csináltunk bébi hordozót, hogy a kicsit alvás közben ne legyen olyan nehéz cipelni.

Együtt voltunk a szálláson egy lelki gyakorlatot végző gyerek csoporttal, így a délutánt, és a reggelt is be kellett osztani, ki mikor lehet az ebédlőben. Megjött az Ari a busszal, felhozott némi tartalék ezt-azt.

Persze a vége mindig jó, felejthetetlen sült kolbászokat ettünk, ittunk finom borokat, énekeltünk, majd beájultunk az ágyba.

Másnap érdekes volt továbbindulni az előző napi fáradsággal, de kibírható volt.

Erről a részről kevesebb emlékem van. A Kis Gerecse oldalban sokat mentünk lefele,utána Pusztamaróton kis pihenés, sok vadkerítés mászás, egy gyönyörű mély völgy megkerülése, a távvezeték tövében a hullámvasút. A bajóti út keresztezése után még egy nagy emelkedő, aztán Péliföld (hogy az milyen szép). Itt kettéváltunk, a fáradtabbak közvetlenül Mogyorósbányára mentek, néhányan pedig a kéken fel a bajóti Öregkőhöz, és így érkeztünk meg a vendéglőbe ahol, egy jó vacsora után Ari Air-al haza mentünk.

2010.11.20-21 Koldusszállás-Gerecse üdülő 15.9 km Gerecse üdülő-Mogyorósbánya 16km

3. túra 2010. 10.23. Dorog-Mogyorósbánya

Sokadszorra másztunk fel a Getére, /mert rendszeres túrahelyszín Dorogról/, majd Tokodon a kocsmában pecsételtünk. Alig találtuk meg a kivezető jelzést a faluban, még jó, hogy egy idős bácsi segített. Nagyon utáltam felfelé menni a Hegyeskőre, még rosszabb volt mint a Gete. Ennél rosszabb már csak a megint lefele volt. Egy kis szakaszon mentünk a műúton, majd a tokodi pincesor után a legrosszabb, az utolsó végeláthatatlan kapaszkodó fel a mogyorósi Kősziklához, azt hittem sosem lesz vége. Vagyis, hogy nekem lesz végem hamarább. de kibírtuk és onnan már csak le kellett menni Mogyorósra. A busz indulásáig ittunk egy jó pohár bort, és kávét a Leonardo pizzériában, majd busszal haza.

2010. 10.23. Dorog-Mogyorósbánya 15km

Itthon vagyunk.