A családi nyaralás 1. napja, Szegedre érkezés előtt én kiszálltam futókirándulni Ópusztaszeren. Egy készségesen segítő őr pecsételt a füzetembe, majd elbúcsúztam a családtól. A parkot kb. 3 éve megnéztük, így most nem mentünk be. Ők a szegedi szállásra, én pedig Sándorfalvára indultak. 

Bitumenen, nyári melegben teltek az első kilométerek. Kis földutas rész után újra bitumen hosszan a főút árnyékos oldalán futva, innen letérve végre erdő. Hát nem voltam boldog, a pókfóbiám ismét dolgozhatott. A széles utat keresztben hálózták be, én meg hosszában gyűjtöttem be őket.

Fogtam egy faágat és azzal takarítottam az erdőt. Most meg a lakott területet vártam, hogy ne legyenek pókok. Nekem semmi nem jó. Elérve a Nádas tó partját, irigykedve néztem a strandolókat. Jeleztem a családnak jöhetnek a Baurgerking pizzázóhoz, a sándorfalvai pecsételő ponthoz. Megdöbbentő módon nem volt sör. Bakker ihattam kólát. Hosszan vártunk a kajára, de a fiúk szerint finom volt a pizza. Vin-vin, nekem is nekik is megérte a mai nap. Kicsit ismét közelebb a célhoz. A 6. túranap után is azt kell mondanom, még az igazi Alföld nem mutatta meg magát. Vagy én választok jól szakaszokat. Vagy előre iszom a kóbor medve bőrére.

Meleg volt, ennyi tellett: