Kicsit korai 3:30-kor kelés mert fél hétre Szentesre kellett érnünk a buszhoz. A Gergő rám írt hogy csináljak neki egy kávét illetve kettőt. Ránkfért. Bepattantunk az autóba és negyed hétkor Szentesen megvettük a parkolójegyet. A jegyvásárlásnál jeleztem a sofőrnek valahova Tompahát előttre kérek jegyet. Mosolygott, "gondolom hová" mondta. Én már azt hittem ennyire gyakoriak a túrázók, de folytatta: egy idős bácsi is ott szokott leszállni. Így öt fővel indultunk el. Sejtem a szokásos három helyett. Leszálltunk a megbeszélt helyen, és a túrát a tervezett 7 órási  időpontban megkezdtük.

A szokásos tempóban haladtunk. Kicsit dideregtünk,de az 5-6 km per órás átlag sebesség jó fűtés. Pecsételtünk Tompaháton, majd váltakozva bitumenes és földutas utakon gyalogolva faltuk a kilométereket. Ótompahátra érve egy kedves bácsi, a kölcsönös üdvözlés után érdeklődött honnan jöttünk, kérdezte milyen mifelénk az élet, nagy kedve lett volna hosszan beszélgetni. Pár perc után, egy Isten áldjá-val búcsúztam, erre utánam szólt: látszik a jó nevelés. A falu után jobbra fordulva a kerékpár úton haladtunk majd beérve Nagymágocsra  pecsételtünk és bekéredzkedtünk lefotózni a kastélyt.

Majd a kastély melletti templomot.

Következett Árpádhalom, itt a boltban pecsételtünk  és vásároltunk egy kis frissítőt, csokit, kólát . Két hosszú, nagyon hosszú egyenes szakasz következett, így értünk Gádoros elé. Tervezetten nem mentünk pecsételni, ezt a soha el nem fogyó bitumen csíkon beérve Eperjesre tettük meg.

Egy megállót még előresétálva /gondolván a folytatás így kevesebb lesz/busszal indultunk vissza Szentesre Volt egy érdekes buszsofőr aki a főúton maximum 45 km/óra sebességgel közlekedett velünk. Minket nem zavart, de egy ifjú hölgy igen zaklatott lett tekintve, hogy emiatt le fogja késni a csatlakozást, és így a repülőjét. Puff. Mi kedvesen felajánlottuk, elvisszük Kiskunfélegyházáig. Így is lett. Közben kiderült, Gádoroson lakik. Jeleztem semmi nincs ok nélkül, így legalább lesz egy Gádorosi pecsétünk amit ő fog elküldeni :). 

Ez volt a legkevésbé érdekes része az elmúlt 450 kilométeres vándorlásnak. Szerencsére az idő és az utak is jók voltak. Ha a túra eseménytelen is volt, a leendő gádorosi pecsét miatt emlékezetes marad. Valahol ez is a lényeg nem?