A 2013 valamint a 2017 nyári táborok alatt jártuk be.

1. túra 2017.07.27.Nagy-Nyugodó-nyereg-Nagyhuta 16.3 km

Egyedül vágtam neki a szakasznak, miután átcsúsztam a kötélpályán Sátoraljaújhelyen a kalandparkban :).  A kilátótól  a kék háromszög jelzés a korláton átmászva érhető el. Onnan lejutni a kékhez, hát nem volt könnyű, nagyon meredek sziklás ösvény vezetett le. Az eltévedést korrigáltam /jól megnézve hol is rontottuk el néhány napja, majd gondoltam spórolok egy kis távolságot némi levágással tekintettel arra, hogy a kéket már 3 napja bejártam a Gergővel. Nem nagy értelme volt, még szerencse, hogy egyáltalán járható erdőt találtam a járatlan úton :). Leérve a közútra balra becsaptam az erdőbe, a fene se gondolta, hogy ilyen szuszogós lesz. Na mindegy haladtam a gyaloglós, néhol kocogós tempómban. Vágáshután pecsételtem, majd jót futottam a bitumenen, nyerve végre egy kis időt. Innen újra balra be az erdőbe, ismét meredeken fel már jó fáradtan. Nem baj gondoltam még élvezem pár métert  a Zemplént és úgy is vége. Nagyhután bár reménykedtem, de zárva volt a helyi műintézmény. Pont úgy mint 2013-ban. Csak pár percet vártam, és jöttek értem. Kishután még egy sört is kaptam :). Elmentünk Telkibánya felé megnéztük a jégbarlangot, Mátyás király kútjánál. Nagyon érdekes volt.

2017.07.27.Nagy-Nyugodó-nyereg-Nagyhuta 16.3 km

A következő 3 túrát a 2013-as nyári tábor alatt jártuk be. Még akkor írtam egy alapos beszámolót, nem darabolom szét, ez úgy jó ahogy akkor leírásra került. Néhány fényképet tűzök csak bele.

2-3-4. túra 2013.06.30 Hollóháza-Nagyhuta 29.2 km

1. nap

Hosszas szervezés után 2013 június 29-én szombaton, reggel 8-kor két autóval a Zéével és az enyémmel végre útra keltünk. Indul a nyári tábor, hurrá! A Zé autójában a Zé a Móni, Felícia és Dana utazott. Az én autómban a Hartyán család 4 fővel, és Hohl Marci helyezkedett el.

Első megállónk a Tisza-tó volt, ahol három táborlakónkat kimentettük a Tisza-tó fogságából (Donó, Bobó, Márk). Rövid fagyizás után, délben indultunk tovább. Most már tényleg irány Füzérkomlós.

Három óra tempós autózás után a falu fölötti magaslaton az egész napi napsütéses idő után, egy felhőszakadás várt minket. Húsz percig néztük a kocsi ablakából a szép szállást és a gyönyörű szép kis református templomot az udvarban. A szomszédból áthozták a kulcsot. Szerencsére Zénél volt esőkabát. Kinyitotta a kaput, beálltunk és megvártuk az eső végét. Röpke fél óra telt csak el és már pakoltunk és költöztünk a házba. Csináltunk egy fiú szobát, egy lány szobát és egy felnőtt szobát.

Örömmel tapasztaltuk, a fényképek nem hazudtak, a ház csodálatos volt. Éppen csak kipakoltunk és tüzet gyújtottam a gulyáshoz, amikor megérkezett a Lakner autó, benne Renáta, Dóri, Hohl Zsófi és Ákos. Gyűlünk, gyülekezünk. Az Ákos kivette az első üveg borát a többit meg elrejtette egy asztal alá, nehogy megtaláljuk. De mire ő elővette a borát, mi a Zével már a lobogó tűz mellett megittuk az áldomást a megérkezésre.

A gulyás gyorsan készült, mert itthon mindent előkészítettem. Itt már csak a répát és a krumplit kellett megpucoltatni a gyerekekkel. Nagyon ügyesek voltak mindannyian. Olyan jó volt a tűz, hogy nem győztem sürgetni a lányokat, hogy siessenek a csipetkével. Hét óra körül vacsoráztunk, közben megérkeztek a Fagyiék is, sátrat vertek az udvarban. Szavam ne felejtsem. A Móni otthon bedagasztott egy adag lángost, úgyhogy a vacsora a gulyás mellé, nagyon finom sajtos-tejfölös lángos volt. Hamar elfáradtunk, este tízkor már alig vártuk, hogy lefeküdjenek a gyerekek. A takarodó elrendelése után nekünk sem kellett csak néhány perc, hogy elaludjunk.

2. nap/ a szakasz 2. része 12 km

Reggel kicsit korán keltünk. Hiába, a friss levegő, valamint én, aki öt óra húszkor ágyba vittem a kávét. Hat óra körül mi felnőttek neki álltunk elkészíteni a reggelit. A gyerekeket hétkor keltettem hangos üvöltözéssel. Nagyon örültek neki. Fél nyolckor együtt reggeliztünk. Nagy élmény volt. Szendvicsek, édes, sós, tea, kakaó. Reggeli után a gyerekeknek szabad program, minket pedig az uzsonna elkészítése várt.

Kilenckor indultunk neki a túrának, a tervek szerinti Füzérkomlós – Vágáshuta/Nagyhutáig mentünk/ közötti 12 km várt ránk.

Hosszas térképezés és GPS-ezés után végre megtaláltuk a túrautat, ami az elején még jó volt, aztán egyre nagyobb csalánosba vezetett. A végén amikor már a gyerekek sem látszottak ki a csalántengerből, muszáj volt egy másik ösvényen haladni a kék túra útvonal mellett a repcésben. Itt kissé izgultam a folyamatos méhzümmögés miatt, ami itt-ott nagyon erős volt. Szerencsére csípések nélkül megúsztuk a repcést, majd egy könnyebb rész következett az erdőben és kis idő múlva megérkeztünk Bózsvára. Itt elfogyasztottuk szerény ebédünket, 78 db szendvics stb. Itt értek utol minket a Gergőék, a Bandiék, a Gyuriék és az Arnoldék. Itt már látható volt, hogy túlvállaltuk magunkat és mivel a Gergőék itt befejezték a túrát, megkértük őket, hogy vigyék el a Felíciát és az Ákos és jöjjenek elénk Nagyhutára. Amikor elváltunk elindultunk és egy könnyű túraúton elérkeztünk Kishutára a vasútállomásra. Szerintem ez a világ leghosszabb faluja. Itt a sofőrök leváltak a csapatról és rohantunk előre, hogy Nagyhutáról minél hamarabb elmehessünk a többi autóért. Ez nem annyira jött be. De csak negyed órát kellett várni, hogy megérkezzenek az Arnoldék az autóval és ezzel együtt megérkeztek a lemaradó társaink is. E kis fennakadással ért haza mindenki négy órára. Érzékeny búcsút vettünk Renátától és Ákostól, nekik véget ért a tábor. Helyettük érkezett, szinte meleg váltásként a Kiss család és vendégük Sára. Szerencsére a vacsorát időben hozták. Óriási mennyiségű húsleves, rántott hús és petrezselymes krumpli. Alig fejeztük be a vacsorát, amikor megérkeztek fehérvári barátaink Gabi, Csilla, Szilárd és Balu. A Camp Diszpintyek teljes létszámmal üzemelt. Sokat nem kellett könyörögni a gyerekeknek, hogy menjenek aludni, mondjuk mi sem bírtuk sokáig az estét.

3. nap 

Reggel egy kicsit sikerült később kelni, hatkor, az új vendégeknek vittem a szokásos reggeli kávét, majd a most már mániánkká vált reggeli szendvicskészítés és uzsonnacsomagolás következett. A reggelinél bevezettük a közös köszöntést, amit én kezdtem „Jó étvágyat mindenkinek”, a gyerekek válasza „Kööööszööööönjüüüük széééépen, viszoooont kííííívánjuuuk”. A reggeli befejezése után a gyerekek pakoltak és mosogattak, mint ahogy innentől kezdve minden étkezés után. A mai tervünk Sátoraljaújhely, kalandpark. Fantasztikus volt a hosszú libegő, ami felvitt a kilátóba, de a gyerekeknek és szerintem a felnőtteknek is, a bobpálya tetszett a legjobban. Hosszú, gyors, szuper!

A szokásos déli szendvicsezés után megnéztük Sátoraljaújhely főterét, ettünk egy fagyit, megnéztük a zenélő szökőkutat. Öt óra környékén már otthon voltunk. A mai vacsora babgulyás és a szülők által sütött palacsintahegy volt. Ez is jó nap volt.

4. nap/ a szakasz 4. része 14km

Kedd reggel kísértetiesen hasonlított a többi nap reggelére, ébredés, kávé, reggeli, szendvicskészítés, …viszont kívánjuk!... A mai volt a „nehéz nap”, nagy szintkülönbség, 15 km. A túrán részt vett a Kiss család, Sára, Daniella, a Hohl család, a Szabó család, a három nagy Hartyán, Csilla és Szilárd. A tábor többi lakója kisvonatozni ment. A túra bár nehéz volt, de nagyon szép.

Az első három óra végig felfelé a Nagy-milic csúcsára (ebéd), ahol egy jó darabon a szlovák-magyar határon vezetett az út.

Innen egy jó meredek lefelé, majd egy lankás szekérúton értünk le a várforráshoz.

Ütemterv szerint a reggel kilenckor megjósolt délután négyre értünk le Gergőékhez Füzérre. Innen egy kis autólogisztikával mindenki átjutott a szállásra. A Móni és a Felícia egy nagy tál frissen szedett málnával várt minket haza. Az első autóval a Donó és a Kristóf is lement és mire mi leértünk meglepetésként megterítettek, nem hittünk a szemünknek, nagyon köszönjük. Az e napi vacsora borsóleves és tarhonyás hús volt. Ezt az estét már jobban bírtuk mi felnőttek, főleg úgy, hogy tudtuk reggel csak hétkor kell kelni, laza napunk lesz.

5. nap

Szerdán elég volt hétkor kelni, a többi ugyanaz mint az előző napokon. Elmentünk megnéztük a füzérradványi Károlyi kastélyt. Ide az Erika és a Zoli biciklivel jött utánunk, illetve előttünk. A kastély szép volt. Néhányan a kert megnézése helyett, felcipeltük a közös nagy uzsonnás dobozunkat és a pokrócra leheveredtünk ebédelni. Röpke két órás ejtőzés után megnéztük a parkban az ország egyik legidősebb fáját.

Innen Pálházára mentünk fagylaltozni, bár vonatozás is tervben volt, de azt a hőség és a hosszas várakozás miatt inkább kihagytuk. A fagyit köszönik a gyerekek a Süti bácsinak. Visszamentünk a szállásra, gondoltuk a következő programnak beiktatjuk a pihenést. Majd, hogy ne múljon el hiába Isten drága napja, úgy döntöttünk engedünk szállásadónk szíves unszolásának és átmegyünk Pusztafaluba, az ottani nagy táborába. Itt másfél óra tömegsport következett, ahol a gyerekek Kiss Zoli vezetésével megtanultak zsinór labdázni. És milyen jól csinálták, még a kicsik is. Innen követtük Imre tanácsát és egy földúton átautóztunk az Izra-tóhoz. Megkóstoltuk a kofalát és a lábunkat lógattuk a vízbe. Ezután bár egy kicsit későn értünk haza, de megérte. A hét vacsorája várt bennünket, paradicsomleves és grízes tészta. Még a brezonokat és kinyalogatták. Ezen az estén tanulta meg az összes gyerek a tábor indulóját, mely a Napséta címet viseli. Innentől kezdve állandóan ezt énekelte a lánykórus.

6. nap/ a szakasz 3. része Füzér-Füzérkomlós 3 km

Csütörtök reggel, mint mindig, majd utána fél tízkor indultunk Hollóházára, megnéztük a porcelánmúzeumot és a gyárat.

Innen átmentünk Füzérre a várhoz, a parkolóban megebédeltünk, majd felsétáltunk a várba. Itt egy fantasztikus ember szuper előadást tartott a vár történelméből. A gyerekeket bezártuk a vártömlőcbe, de hosszas könyörgés után mégis kiengedtük őket.

Innen egy rövid 3 km-es sétával értünk a szállásra, ahol közös főzésbe kezdtünk, az utolsó vacsora paprikás krumpli volt. Rövidre szabtuk az estét, tudtuk, hogy holnap hosszas pakolás vár ránk indulás előtt. Ez bejött, mármint a pakolás.

7.nap

Reggel 11-kor tudtunk elindulni haza a takarítás után. Útközben Sárospatakot néztük meg, ami egy gyönyörű kis város, a vár pedig egészen különleges.

Annyi pozitív élmény ért, hogy jövőre szívesen újra szervezek egy ilyet, de a táborvezető más lesz. Mi tetszett a legjobban?

-          a gyerekek jobban bírták a túrákat mint mi

-          minden gyerek kivette a részét a munkából

-          minden gyereknek jó volt amit reggelire, ebédre és vacsorára kapott

-          a közös étkezések

-          vacsoránál az ételosztónál történő sorban állás

-          a közös éneklés

-          jó dolog a barátainkkal együtt lenni,

Köszönöm!

Ps.: Köszönöm  Renátának, hogy begépelte a mondandómat.

Itt a vége fuss el véle...vagy inkább túráz véle...