Ezt a szakaszt három egyedi túrával jártuk be.

1. túra 2016.12.16.Bélapátfalva-Szarvaskő 11.2 

Kihasználva a Barbara Utazási Iroda szolgáltatását, indultunk el Zé barátommal, és nejemmel hajnalban kocsival Dorogról. Füzesabony-Eger-Bélapátfalva útvonalon buszozással, átszállással értünk a kiindulópontunkra. Felbattyogtunk az apátsághoz, ahol már sokszor voltunk, így csak futtában csodáltuk meg az új parkolót, és fogadórészt. Könnyű sétával értünk el a Telekessy házhoz, ahol kicsit keresgéltük a pecsétet. Annyi helyre lehetett volna rakni ami szem előtt van....

Ahogy indultunk volna tovább, hangos kiabálással figyelmeztettek: hajtóvadászat, ne menjenek tovább. Hát hurrá, kérdeztük akkor merre? Amerre akarnak, csak ne erre, érkezett a válasz.  Mindegy elindultunk az első lőállásig felfele pár métert. Ott egy kedves vadász pár perc zsebturkálás után meglelte a lőtérképét. Kiderült, hogy a lőállások kb. 800 méter hosszan a kék jelzésen vannak, de a lő irány szerencsére nem felénk néz. Azt mondta garantálni nem garantál semmit, de szerinte mehetünk csak siessünk. Szegény Zoli jól elfáradt a nagy sietségben. Ahogy elhagytuk a vadászós rész kajáltunk. Itt láttam először távirányítós kutyát :). Há biztos azé volt antennája a vizslának. Egyszer csak megszólalt a kutya "vissza". És elindult a gazdihoz gondolom.

Innen már csak menni kellett. Szarvaskő fölöttről csináltunk közben pár képet innen onnan.

Leértünk időben Szarvaskőre, még egy "forralt bort" is tudtunk inni. Busszal Eger, ott újabb átszállás Füzesabony felé, majd ott egy kis gyroszozás után már fel is vett a párom. Jó túra volt.

2016.12.16.Bélapátfalva-Szarvaskő 11.2 

2. túra 2017.04.14.Bélapátfalva-Dédestapolcsány 34.3 km

Nagyon emlékezetes túra volt. 

Tudtuk nehéz lesz, de sok kiszállópontra szerveztünk autót, vagy fuvart. Nekem muszáj volt Dédestapolcsányig menni, mert ott zárult szakaszhatárom. Sejtettem, hogy egyedül leszek ezzel.

A csapat nélkülem húsvétolt Szilvásváradon. De gondoltam az indulás napján én is megyek, egy hajnali indulással, legalább segítek a logisztikában. Meg a kedves Süttő Péter barátom szólt, hogy segítsek egy kis meglepetéssel, mert szeretné megkérni a Timea kedvese kezét. Így álcából bepakoltam egy csomó csokinyuszit, meg némi pezsgőt és pezsgőspoharat a többiek zsákjába. / Jó van én sportember vagyok, futó hátizsákkal közlekedem, abban meg nincs hely :) / így hajnali dorogi indulással értünk szinte együtt Bélapátfalvára. Kis, a már szokásos pakolgatás, kocsmalátogatás után  végre begyűjtöttem a két darab pecsétet és elindultunk a Bükk felfedezésére. Azt fedeztük fel, hogy jó magas, és meredek felmenni a tetejére. Jól haladtunk, bár volt egy két elég szuszogós rész, jó inkább csak olyan volt. Közben a Petivel sustorogtunk hol is lenne alkalmas a helyszín. Végül kijelöltük a Pes-kő kapu előtti kilátó pontot. A lyányok jól megleptek minket előtte, mert csokitojásokat találtunk elszórva a földön. Pedig nem is locsolkodtunk. Na eljött a pillanat, szétosztottam a csokinyuszikat, minden férfi megajándékozta a lányokat, de a Peti volt a Timinél az utolsó, ő egy plusz kis dobozkával is készült. Nagyon megható pillanat volt. 

A Cserepeskői barlangnál kis beszélgetés pihenés. Majd tovább, itt már kissé szétszakadva indultunk, jött egy nehezebb emelkedő egészen a Tar-kő kilátópontjáig. Asszem ezt ott fotóztam:

Hogy a kék hivatalosan miért nem megy oda ki azt nem tudom. de mi kimentünk, majd vissza a kékre. Ahogy elkezdett kicsit lejteni, elbúcsúztam az akkor még velem lévő társaimtól, elkezdtem belekocogni, legalább a síkon, vagy a lejtős részeken. Bánkúton gyors pecsét majd hosszan lefelé a Bükkről. Vásárhelykőnél egy két fotó. A Dédesi kisvár mellett lefele a sziklák között már nem voltam vidám. Nem hittem hogy beérek valaha Mályinkára. 30 km húúú. Gondoltam a maradék 4 km csak meglesz valahogy. De még hogy! A kivezető aszfalton látom baktatnak előttem vagy egy fél kilométerrel ketten. Gondoltam hátha a Dóri és a öccse akik Bánkúton hagyva az autót a többieknek csak onnan indulva tervezték Dédestapolcsányig. Kocogtam kényelmesen, lassan de utolértem őket, volt örömködés. Dédesen a kanyarban vártuk meg az értünk jövő autót. Engem visszavittek Bélapátfalvára a kocsimhoz, kicsit irigyeltem őket mert maradhatnak. Én meg kocsi, és uccu haza, közben üvöltve énekeltem Kowalskival: Amilyen hülye vagy, én úgy szeretlek...

2017.04.14.Bélapátfalva-Dédestapolcsány 34.3 km 8.15 perc /az első 15km 5.35 perc, a maradék 19 2.40 perc/

3. túra 2017.04.06.Dédestapolcsány-Putnok 18.9 km

Utazás mint az első túrán, csak most a Gergő kíséretében. Reménykedtünk a jó időben, de nem jött össze. Hideg és eső, remek páros. Mielőtt leszáltunk volna a Gergő kérdezte mit vegyünk fel, én: mindent!. Mivel behatárolt volt az időnk, az egyik DDK szakaszon lepróbált maximum gyalogló tempót vettem fel 5.8-6 km/h, így beast üzemódba kapcsoltunk az első pillanattól kezdve. Gyönyörű a víztározó és környéke, az Upponyi szoros sziklaoldala. Pecsételtünk Upponyban, esőkabátok alatt, hogy ne ázzon a füzet. Igazi kis igazi saras emelkedős rész jött, de döngettünk felfelé rendületlen. a Háromkő-bérci szép kilátásról nem volt túl szép a kilátás. Sokat nevettünk a már többször megénekelt táblákról /még messze, még messze már messze/. Vár-völgytől a bitumenen kicsit bele-bele futottunk. Ezzel sikerült elérni a vonatot. Majd, mivel a vonat jól ment, és 20 perc-el hamarabb Miskolcra ért, így időben sikerül a csatlakozással Füzesabonyba érni, és onnan haza.

2017.04.06.Dédestapolcsány-Putnok 18.9 km 3.07 perc

Mind a három szakasz bejárása különleges élményt adott a maga módján. Szerettem.