Szerencsére ezt már 2012-ben megírtam, így csak faragni kellett picit :).

3 részletben jártuk be a szakaszt, ebből az első 5.8 km, az előző szakasz utolsó túrájának a vége volt. Ezen kívűl egy őszi utazás Gántra, a csapattal, és egy 2 napos sátrazós túrát szerveztem rá.

1.túra  2012.09.22. Csókakő – Gánt 

Két éjszakát aludtunk Gánton, a Gránás turistaházban. Pénteken este mentünk, szombaton túra és vasárnap a bauxitbánya múzeum után haza.

Nagyon sokan voltunk, én be nem írom mindenki nevét, a képeken úgy is látszik ki volt ott.

A túra:

Az Arnold és a Balázs átvitt minket Csókakőre két autóval. Útközben a Balu meg akarta mutatni a pincesort Csákberény és Csókakő között. Sajnos rendezvény miatt nem lehetett behajtani az útra.

Csókakőn a szokásos pecsételés /amit a Balu kedvenc kocsmájában ejtettünk meg/, után elkészítettük a csoportképet a vár alatti parkolóban.

Fel szerettünk volna menni a várba, de sajnos zárva volt, így nem tudtuk megnézni. Egy jó félórás kaptató következett,

amivel felértünk a Vértes fennsíkjára, ahol csak mentünk és mentünk, járt a szánk, pillanatok alatt dél lett ebédszünet. Olyan tempóban mentünk, mintha nem lett volna velünk két aprótalp.  Kb. 5 km-rel a vége előtt beértünk egy pont olyan völgybe, mint a másik szakasz végén volt. Ezt Antal-ároknak hívják. Itt elengedtem a gyeplőt, mindenki a saját tempójában mehetett hazafelé. Ahogy leértünk a völgy aljára, csatlakozott hozzánk Szilárd és kedves felesége.

A Fagyi barlangot keresett és talált, én a Zével és a Mónival a lovak közé csaptunk és villámgyorsan leértünk Gántra. Az egyik utcában  pont egy péksüteményes autó zenélt, vettünk ezt-azt és már a szálláson is voltunk. A Balázs, és a felszíni ügyelet többi tagja igen vidám és irigylésre méltó hangulatban főzte a vacsoránkat.

Néhányan elmentek egy lovas kocsi körútra, majd vacsora, éneklés alvás. Én remekül éreztem magam minden órában. Még sok ilyet.

2012. szeptember 22 Csókakő – Gánt 14.3 km

2.túra 2012.04.30-05.01. Szárliget – Gánt

Móni, Zé, Krisi, Süti, Donát, és jómagam alkottuk az első nap csapatát.

Reggel sikerült időben elindulni két autóval Tatabányára, itt a két sofőr kivételével mindenki kiszállt, a Süti és én elmentünk Kőhányásra, ahol a Süti autóját otthagytuk, az enyémmel meg visszamentünk a többiekhez. Megvettük a jegyeket, majd míg vártuk a vonatot, a Zé kezében felrobbant a pályinkás butykosa, ezért egy szórakoztató vetkőző performance kíséretében átöltözött.  Egy megállót mentünk a vonattal, majd leszálltunk pecsételtünk, reggeliztünk és elindultunk Kőhányásra.

Szerencsére csak pár száz méter, és találtunk egy nyitva tartó cukrászdát így kávéztunk, pihentünk, fagyiztunk és egy óra múlva már hasítottunk is tovább. Kereszteztük a 1-es utat, majd beérve az erdőbe a Mária szakadékban haladtunk. Vitányvár bejárása után csak mentünk és mentünk, az idő telt, de egyszer csak elértük Várgesztest. A kocsmában pecsételtünk, pihentünk, ettünk, majd megállapítottuk, hogy sietni kellene. Itt kettévált a csapat, Süti a Mónival és a Krisivel hamar elindult, tekintve, hogy még haza is kellett autózniuk. Mi a Zével és a Donóval ráérősebb tempóban indultunk el az utolsó szakaszra. A várhoz nem mentünk fel, ezt majd pótolni fogjuk. Nagyon nehezen teltek az utolsó méterek, de csak leértünk Kőhányásra. Itt, bár a Süti mindent megtett nem tudott szállást kapni nekünk, nem volt túl készséges a turistaház tulaja a telefonban. Mindegy, úgy is sátrazni készültünk. Egy kedves bácsi éppen nyírta a füvet, megkérdeztük zavarná-e, ha szembe a házával sátrat vernénk, azt mondta nem, hát felvertük a sátrat már erős szürkületben, vacsoráztunk és eltettük magunkat másnapra. Hát izé… a sátorban nem jó aludni. Nyom, szűk, és ha valaki megfordul garantáltan mindenki felébred. Mindegy, alig vártam a reggelt, ahogy pirkadt kimásztam, inkább sétáltam, mint tovább kínozzam magam. Lassan mindenki felkelt, reggeliztünk, pecsételtünk, és indultunk a második etapra. Egy nem túl hosszú kaptató után felértünk a fennsíkra. Egy kereszteződést elnézve térképészkedtünk egy kicsit, majd a Csáki vár melletti meredek völgyön ereszkedtünk le, és a Som hegy megkerülésével értük el a Mindszentpusztai kulcsos házakat, ahol meglepetésünkre senki nem volt, de még padok sem ahol le lehetett volna ülni. Nagyon el vagyunk mi itt a Pilisben kényeztetve pihenőhelyekkel.

Na, mindegy ettünk –  ittunk lelket öntöttünk a Donóba, és egy utolsó emelkedő, majd lefele a Pap völgy, és máris a gánti legelők szélén voltunk. Némi villanypásztor kerülgetés és megérkeztünk. Pecsételtünk, ebédeltünk majd szokásosan az Arnold segítségével eljutottunk Tatabányára, ott autó és haza. Szép, de fárasztó két nap volt.

Szárliget – Gánt 2 nap alatt. 2012. április 30 – május 1 33 km