Két éjszakát töltöttünk Pécsett, 2017.02.13-án utaztunk este. Másnap reggel:

2017.02.14. Remete-rét-Kövestető

A kedvesen levitt az busz pályudvarra, megérdeklődtem kell-e jegyet venni /nem kell/, honnan indul az Abaligeti busz, majd leültem várakozni reggelizni. Szóba elegyedtem az egyetlen várakozó utassal. Kiderült amikor elmondtam hova, és miért megyek, hogy az édesapja Navratil Géza volt a PVSK tájfutó szakosztály oszlopos tagja. Jót beszélgettem vele, sokat mesélt a környékbeli erdőkről utakról. Ahogy mentünk felfelé egyre több havat láttam. Na mondom ez így izgalmas lesz. Remeteréten leszálltam, és elindultam futva egy keskeny ösvényen a hóban.

Érdekes volt. Gyorsan pecsételtem a Büdöskúti kulcsosháznál.

Tovább is futható volt a út, így hamar eljutottam a Fehér-kúti kulcsos házhoz, ahol megszemléltem frissítés közben a Tájfutó emlékművet. Kényelmes út vezetett tovább Árpádtetőre, és onnan tovább is egy széles erdei úton. Majd változatos utakon jutottam el valami hatalmas külszíni bányagödörhöz, és az azt megkerülő úthoz. Idáig nincsenek rossz emlékeim, de az ezután következő meredek már nem hiányzott, kiszívta a maradék erőmet mire vége lett. Szinte bevánszorogtam a Kövestető buszmegállójába. Mivel a buszra még várni kellett gondoltam stoppolok, úgy se csináltam ilyet már vagy 30 éve :). Fel is vettek gyorsan, beszállás után kicsit védekeztem az " illatom " miatt. A fuvarom csak a következő faluig ment, itt vártam be a buszom, amivel visszajutottam Pécsre. Még kb. 3 km volt a pályaudvarról a szállás, de addigra kipihentem magam. Ezután este a kedvesemmel egy jót ettünk a Csülök Bárban.

2017.02.14.Remete-rét-Kövestető 3.11 perc 19.2 km

2. túra 2017.02.15. Remete-rét-Abaliget vasútállomás

A feleségem kocsival reggel felvitt a réthez, így nyertem egy kis időt. Sok emlék nem maradt, az emelkedő, így másnap nem esett jól az elején, de kibírható volt. A meredek részen lefele,  miután elmondtam nem kéne elesni, dobtam egy hátast. Megtanultam, hogy lefele főleg a lábunk elé nézünk, és nem térképészkedünk a telón. A tó be volt fagyva, jól meglepődtem a nagy csendben a rianások hangján. Megkerülve a tavat jött egy mező, egy szuper emelkedővel. Majd amikor már azt hittem nem lesz rosszabb, még egy utolsó felmenés. Jajj nagyon fájt. Ahogy leértem az állomásra pihegtem, és közben beszédbe elegyedtem az egyetlen várakozóval míg jött a vonat. Kissé csodálkozott miért is jó ez nekem. :)

A mai nap sokat nem tudtam már futni, ráadásul a vonathoz  volt érdemes igazítanom a befejezést, szinte sejtettem hogy nem lesz fűtött váróterem. :)

2017.02.15. Remete-rét-Abaliget vasútállomás 2.47 perc 17 km