Last minute utazás / indulás 5.20 brrr/ kedvesemmel, és a hozzánk csatlakozó Gergővel. Sajnos csak oda volt occó, visszafele már tömegközlekedéshez vagyunk kötve. Sőt oda fele is, mert az a fuvar csak Debrecenig tartott. Az odaúton vezettem, közben kedvesem szuszókált hátul, a Gergő meg mellettem tervezgetett, talált jobb közlekedést,így megfordítottuk, az utazást a így címben jelölt buszmegállótól indultunk.
Közbevetés:
Reménykeltő, hogy el tudok jutni ide tekintve, hogy 3 napra visszatért a 7 éve meggyógyított permanens pitvar fibrillációm /némi szívritmus zavar/. Szerencsére a szívem visszatalált a helyes ritmusra, de lesz még ennek műtét a vége. A prof. megnyugtatott, nyugodtan mehetek, futhatok ahogy akarok, ha közben előjön akkor sem fogok ottmaradni, max. lassabban haladok :). "Csaba garantálom, hogy nem ebben fog meghalni" Mindegy most jó, nosza menjünk.
Tehát, Debrecen vasútállomás-Nyíregyháza vasútállomás-buszpályaudvar- beszállópont, 8.55 és 10.30, végre gyalogolunk.
Az idő épp jó volt, ahogy a szekérútra kanyarodtunk szerelvényigazítás, majd haladós pingvinjárással tipegtünk a jeges keréknyomokban. De legalább nem volt sár. Így értünk be a Vajára pecsételni, érdekes volt a minden jelzést nélküli bótot észrevenni. Meglett, haladtunk tovább, miután vízmentessé tettük magunkat, mert elkezdett szakadni az égi áldás./eső/. Innen végtelen bitumenút. elhaladtunk az üdülőtelep és a tavak mellett majd kereszteztük az autópályát.
Kántorjánosi előtt az útról a szántásba fordult a friss jelzés. Bár, mint tudjátok ortodox túrázónak tartom magam, az értelmetlen dagonyát 150 méter miatt nem vállaltam be. Így bementünk az úton a kisvárosba, ahol gazdag jelzéserdő fogadott minket.
Elgondolkodtunk, vajon a kéktúrázó hordák zavarták a fő úton lakókat, ezért kérvényben írtak az MTSZ-nek, hogy kerülje el ezt a 300 métert a sok ezer túrázó? Vagy mi a rák. A faluban látszott a hajdan volt gazdagság nyoma,
a mindenkori szegénység, az elhagyott, és nem karbantartott házak serege, és köztük a szép és ízléses házak is. Tiszta szociológiai tanulmány. Végtelen hosszan sétáltunk át a településen, majd kis idő múlva már Nyírderzsen voltunk. Pecsételtünk a vicces feliratokat tartalmazó Hangulat büfében, kávéztunk, közben kifaggatott minket korcsmárosné, honnan hova. Mint később kiderült jól tájékozott volt, jelezte ha letérünk a bitumenről a falu után, nem lesz túl rossz az út, de a végén neki vezet majd egy kerítésnek, az ipari park bővítése miatt elzárták az utat.
Érdekes modern templom. természetesen a kocsma mellett:
Így egy kis szentségelés és akácos után megkerülve a lezárt rész értünk vissza a kékkel jelölt útra, már Nyírbátor utcáit járva. Ha arra jártok, akkor a berajzolt részen van út,arra fele menjetek :).
Szépen keretbe foglalta a a túrát az elején és a végén a 3-3 km korcsolyázás. Most hálásak voltunk a köztük lévő burkolt utakért. Szerencsés választás volt, hogy ilyen körülmények között átöltözés nélkül utazhattunk haza.
A megcélzott vonatot lekéstük, így a következővel indultunk a 16.04-től 21.45-ig tartó haza utazásra. Mint Fogg ugráltunk egyik vonatról a másikra. A kis késések miatt 5-5 perc volt átszállni. Nyírbátor-Nyíregyháza-Nyugati-Dorog. Altatni nem kellett. :).
Közbevetés.
Vettem egy új zsákot, csinos, megfelelő méret, sok rakodóhely, kis csalódás, hogy minden lépésnél valami nyikorog a fülem mellett. Kap még egy túrát, és ha ott is ezt csinálja visszaviszem.
