Az agyam teljesen ráállt a költséghatékony tervezésre. Amikor kiderült, hogy kedves Tamás barátom és családja Górban nyaral pár napot, és van hely az autójukban hazafelé, elkezdtem gondolkodni. Aha, ha 21-én reggel jönnek  haza valahogy nekem is addigra kellene Górba érnem. Mi lenne ha éjszakai túrát csinálnék. Csapatban már voltunk ilyenen az OKT egy részén. Ez egyedül elég érdekes, izgalmas lehet.

Nézve a logisztikát összeállt egy hétfői vonatozás a Keletiből Egyházasrádocra és onnan viszonylag kevés erdős résszel megoldható  Bozsokig hiányzó rész. Hát legyen. A Donát fiam felvitt a vonathoz, kellemes vonatút Rádócig,

majd indulás este 19.20. A kocsmában pecsételtem, és kértem egy kis segítséget. Gondoltam nem árt egy vadásszal beszélnem merre megyek. Odaadták a polgi telefonszámát, mert ő vadászik is. Kértem egy sört, és elindulás után felhívtam.

Megbeszéltük, hogy nem kell félnem nincs vadászat környéken, és egyébként sem nem lőnek jelzett út irányába.

Ahogy kiértem a faluból még éppen csak elkezdett sötétedni. Egy Babettás bácsival és kutyujával kerülgettük egymást. A 3. megállásuknál,már csak megszólítottam. Megbeszéltük nyugodtan mehetek éjjel is biztonságos a környék. A kiürült sörös dobozomat hazaküldtem vele. Szép félhold volt lámpázni sem kellett, egészen addig, amíg az első erdős részbe be nem értem. Vágtam egy sétapálcát, és bevetettem magam a rengetegbe. Zavartak a zajok, így az egyik fülembe fülest tettem. Hallgattam egy kis podcastet. Kiérve az első erdős részből a hold fény elég volt, hogy lássak, így lámpa nélkül értem be Jákra.

Fotó a templomról:

Jól kitaláltam, hogy a kivilágított templomot lefotózom, de erről a helyi döntnök úgy döntött nem kell ünnepnap díszkivilágítás. Kiérve a faluból, egy patakmedren keresztül vágva értem újra erdőbe /jáki erdő/.

Itt nem volt széles út csak ösvény, elég intenzív állati illatokkal, A zabszem véglegesen elhelyeződött a helyén, és nem is távozott reggelig. A túlélési stratégiám a következő lett: Egyik fülembe füles, benne zene és hangosan énekeltem a dalokat. Időnként meg kiabáltam, pijjogtam nagyokat. Kiérve a bitumenes részre majd elnéztem a letérés. Itt kicsit frissítettem majd toltam tovább. A nárai előtti nyílt mezőn ismét a hold fénye elég volt a haladáshoz. a Szombathely előtti nyaraló övezetnél kellemes volt a nyakik érő susnyás, majd a rengeteg kerítésen belüli kutya vicsorgó csaholása. Élérve a parkerdő büfét egy hosszabb pihenővel ünnepeltem /5 perc/. Bevetettem magam a hatalmas fák közé, ismét óbégatva haladtam. No itt megdöntöttem a helyből magasba ugrás világrekordját. Valami fura zaj én meg csak üvöltöttem és ugrottam. Alig vártam Szombathely szélét. A kilátóhoz vezető út mellet két békésen legelésző őzikét ugrasztottam meg. Kölcsön kenyér...

Beérve a városba volt időm kipihenni az izgalmakat, a következő erdő előtt. A várost elhagyva a hold már nem volt fenn, maradt a lámpa meg a Rackajam a fülembe. Asszem itt már reménykedtem, hogy túlélem vadkár nélkül az erdőt. Egyre vidámabban és elfogadva az erőt énekelgettem végig Ferenczi Gyuri Orfűi koncert felvételét ötödször. Már látszott jó a tempóm, elérem a tervezett buszt. Szinte vidáman értem be Bozsokra. Innen három busz, két óra és már Górban voltam. Fél 11-re meg itthon. 20 óra kb. 600 km utazás 43 km túra. hát a hülyének is megéri nem?

Tanulság:

Vállalható az ilyesmi, egy percig nem unatkoztam. Az erdő éjjel kicsit hmmm. Viszont érdemes kipróbálni, mert éjszakai erdei túrát egyedül csak éjszaka, egyedül lehet megcsinálni. Ugye milyen Choelcoi szép okos mondat :) Különleges trófea lett a túra gyűjteményemben, ez az éjszakai DDK. 

Ráadásul a feleségem kérésének megfelelően a családi ékszereket sem érte kár :).