Apu kezdődik. 

A 3. gyermekem kézilabda meccseire utaztunk Tarjánba. /1 győzelem 1 vereség/ Ha már volt két meccs között 2 óra szünet...

Az első meccs után a kedvesem kivitt a vértestolnai úthoz, kipattantam, a csomagtartóból összeszedtem  a motyómat. Ő el, én meg integettem a sapkámnak a kocsiban ahogy elhúzott. Pedig anyukám mindig mondta: sál, sapka, kesztyű. Elkezdtem a gyönyörű napos, nem túl hideg időben a kocogótempómban a 2. bejárást. 

Találkoztam az eltévedt Mikulással:

Koldusszálláson pecsételtem a háznál. Előrelátóan 2x pedig már nem is kéne :) :)

Örömmel láttam, hogy 2. bejárásom alkalmából szökőkúttal kedveskedtek a vadászok.

Továbbkocogva, elérvén a letérést nyomtam egy pecsétet a jegyzetek oldalra is, ha már itt is volt egy pecsételőhely. /MIért is kell itt kettő?/.

Közeledett az autópálya, és ezzel a civilizáció zaja. Brrrrrr..

Kis szuszogtató után felértem a tarjáni útra, majd gyors stoppal vissza Tarjánba. Egy erdész vett fel, kitárgyaltuk az agancsgyűjtés szabályait. Egyszerűek a szabályok. Erdőzárlat van, és tilos. :)

Szép idő, jó társaság, bár egy idegenvezető jó lett volna. Sajnos Zsuzsi beteg volt a héten. Nem baj reszkessen, jövök még erre. 

Némi statisztika a végére:

2018. 03.03. 1. túra 9 km 1.22 perc nézelődve kocogás :)