Tavaly óta úgy alakult a feleségem élete, hogy sokat kell utaznia munka miatt. Így én költséghatékonyan tudok az ország déli, és dél-nyugati szegletébe utazni. Mivel úgy is sportos korszakomat élem /az a fránya túlsúly/ gondoltam legalább megismerem azokat a tájakat is. És jött a korszakalkotó ötlet: Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli kéktúra /RP-DDK/. Csak 538 km, talán nem tart 8 évig :).
Mivel a kedvesem dolgozik van egy-egy utazás közben /míg ő a pénzt keresi a családnak :) / 4-6 órám túrázni. Heyjoe-nak köszönhetően, a tömegközlekedési logisztika könnyű, a kék keresztez jó pár közutat, ahol menni kell. Vettem egy futó hátizsákot, bejárattam a Pilisben, Gerecsében megmérve, hogy kb. 6-8 km/órával lehet haladni relatív kényelmes tempóban 15-25 kilométert, plusz a tömegközlekedés. Mindig társaságban túrázó voltam, nagy beszélgetések, nevetgélések, kis borozás, sörözés, ez meg az. Kicsit fura volt elgondolni, hogy egyedül kell mennem, de reméltem jó kis meditatív napok lesznek ezek. Nem is csalódtam, sokkal szórakoztatóbb társaság magányosan az erdő, meg én magamnak, mint gondoltam volna.
Mivel egyedül túrázom ezt a részt, nem számíthatok a többiek emlékeire. Így ezt másképp fogom írni. Itt időrendben haladok a rövidke beszámolókkal, így előbb-utóbb utolérem magam.
Nyilván látják az eddigi Kedves Olvasók :), hogy nem annyira a tájleírások miatt érdemes olvasgatni ezeket az írásokat, már ha érdemes. Igazából nekem az a fontos, hogy a személyes élmények megmaradjanak. A táj meg mindig mindenhol szép, változatos.
Eddig is alaposan terveztem, de ezeken a túrákon még több meló van indulás előtt. Egyrészt a logisztika, mikor hova tömeg közlekedem. Térképről megsaccolni milyen a terep /sosem olyan amilyennek a térképen látszik :)/, mennyi idő lesz a túra, melyik buszt érem el, a feleségem mikor végez, ne kelljen várnia ha értem jön. Megizzadva ne kelljen sokat várni a hidegben. A térképet szinte memorizálni, kocogás közben nem jó térképet nézegetni. Általában elég a tubus víz /2,5 l/ némi csoki, banán, szőlőcukor. Haladás közben folyamatosan a láb elé nézni, és a jelzéseket is keresgélni. Az eltévedést minimalizálni. Nagyon rosszul tud esni a végén, a figyelem hiánya miatt plusz pár száz méter is. :) /Tapasztalat :)/
Volt hosszas fórumozásom a kéktúra ellenőrökkel. Nagy lett a szigor. Természetesen megértem. Én mindenesetre futáshoz nem fogok füzetet vinni. Sajnálom is, meg jó időben cucc nélkül megyek, elég egy kis víz meg telefon. Nyomatot csinálok papírra, utólag meg beragasztom. Tudom ez is szabálytalan. Megbékélek vele, ha nem igazolják le a teljesítést. De lehet hogy a blog elég bizonyíték lesz. :) Vagy nem.
