A

https://diszpintyekakeken.blog.hu/2019/11/25/ak_40-41_tura_2019_11_22_zsadany_okanyi_elagazas-korosnagyharsany_39_6_km

utazás folytatása...

Reggel korai kelés, autóba pattanás majd találkozó Gergővel Furtán 06:30-kor. Hurrá megjött, és túracuccban. Még jobb. Otthagytuk az ő autóját, majd elmentünk a beszállópontra, de előtte még pecsételés és csokivásárlás a kocsmában. Letettük az autómat, majd elindultunk. Az elhagyott, megszűnt vasútállomáson készült el a beszállókép, sajnos Gergő nem kívánt velem egy képen szerepelni, amit meg is értek. :)

Egy darabig a Sebes-Körös gátján haladtunk, jó zajos volt a zsilipnél a víz.

Rengeteg vadlúd zajongott az égen. Így értünk be Körösszakállba. Még előtte a híd alatt látszottak  a hajdani cölöphíd maradványai.

 A Forza Milan nevű, csudi hangulatos kocsmában pecsételtünk.

Beszélgetve és nézve a relikviákat kifejeztem csodálatomat és erre a válasz:

-Ha valaki bolond legyen teljesen az, félig nem érdemes!

Nagyon jó.

Innen hosszasan jó úton haladtunk, majd kissé félve a sártól tértünk le a földutakra. Nem volt gond, még  a nap is kisütött. Volt néhány jelzésmentes elágazás, de kütyüvel könnyű. Kivéve az új jelzéseknél mert ott zavarba voltunk, de aztán remélve, hogy a pénteki friss útvonalam még érvényes, haladtunk azon.

Hajtó vadászatba botlottunk, jót beszélgettünk a sorban álldogálló vadászemberekkel. 50 méterenként elmondtuk ugyan azt, hatszor. Ők mindig másképp hitetlenkedtek. Hihetetlen, hogy mennyire fogalma sincs egyiknek másiknak mi az a kék jelzés amin álldogálnak. 

Kiértünk a burkolt mezei útra, innennől 8.5 km jó út várt ránk. A közúton vigyáztunk el ne üssenek. Sikerült.

Nagyon jó volt, hogy nem voltam egyedül. Végigbeszélgettük, röhögtük az utat Gergővel. Jó csávó megtartom. :)

A két nap alatt néhány emléktárgyat is gyűjtöttem:

 Sajna a track rögzítésbe hiba csúszott, így csak ideírom a jegyzőkönyv kedvéért:

25 km, 5.5 óra.

Felkészül az utolsó 17 km.

Leszerződtettem Gergőt, lehet két Gergővel megyek. December 7 szombat. Érdekel valakit?

Ismét egy kalandos túraterv ezúttal a viharsarokba. A közlekedési nehézségek miatt 3 részre daraboltam a két napra tervezett 65 km túrázást. Sajnos Gergő barátom lebetegedett, így egyedül indultam neki ennek a 2 napnak, de így sem maradtam Gergő nélkül. Magyarázat később. 

Ismét, egy tán utolsó rettenetes koránkelés, 4 kor már kocsiban, irány Biharugra a nap első túrájának a beszállópontja. Az első úttévesztést már az M3 pályán megejtettem, elmentem Nyíregyházának. Még jó, hogy mindig teszek időtartalékot a rendszerbe. Biharugra központjában letettem az autót, és indulás:

1. túra Biharugra-Körösnagyharsány 11.4 km 2 óra 

Biharugráról átgyalogoltam Körösnagyharsányba. Bár kissé aggódtam a sár miatt, ez az első rész elkényeztet. Az elején sok bitumen a madárvárta felé, majd a gát, az oly kényelmes gát.

Szépen látszódtak a bihari hegyek. A reggeli torna jól esett kényelmesen elértem a buszt amivel a nap 2. beszállópontját terveztem megközelíteni.

Még volt időm, gondoltam érdemes fuvarost keresni, hátha a másnapi két órás buszozást kiválthatom egy fél órás fuvarral. Az első ember akit megszólítottam a körjegyzőség épületénél kedvező választ adott.

-Persze mikor indulunk. 

Megbeszéltünk egy szombat reggeli találkozót, és egy számomra is elfogadható összeget. Hurrá.

Megjött a busz, felszálltam és elkezdtük méregetni egymást a sofőrrel. Kiderült, hogy már utaztunk együtt a Vidratanyánál. Meg az is kiderült, hogy a lánya most költözik Dorogra. Elég jót nevettünk. Mindig mondtam, hogy Dorog a világ közepe. Egy tanítónő is ült a buszon, megszólított:

-Bocsánat, de nem Kőőrőős, hanem Körös, mi így mondjuk. 

Megtanultam. :).

Kértem a sofőrtől egy szívességet, simán megállt a busszal a beszállópontnál. :)

2. Túra Zsadány, Okányi elágazás-Biharugra 28.2 km 6 óra 20 perc

Hát ez már nem volt vidám. A településeken kívül mindenhol sár, dagonya.

Zsadányig még egész jó volt, a nyugdíjas otthonnál beszélgettem egy bácsival. Büszként mesélte, hogy itt van az egyetlen lift a faluban.

Jó nem térdig ér, de nagyon fárasztó. A jelölések sok helyen követhetetlenek, még kütyüvel is nehezen ment. A csatornákat éppen karbantartják, így a mederből kihúzzák a gát tetejére a szeméttel jól ellátott földet. Hát nem volt jó a járás. De a nézés jó volt. Így értem el a biharugrai halastavakhoz.

Itt egy darabon a füves gát teteje jól járható, majd jött a feketeleves. Elhagyva a gátat csak eszközzel lehetett követni a jelzést, út csak éppen hogy kivehető vagy inkább az sem. De legalább láttam egy hamburgeres táblát, bár nem értem miért ott volt, és egy MTSZ oszlopot végre jó helyen, jó jelzéssel.

A Geszt előtti zsombékos, sok helyen vizes rész, hát nem jól haladtam. Ezt itt remélem átgondolják, mert elég vacak úttalan jelölt út.

Beértem a Tisza kriptához,

majd kissé megreccsenve tettem le magam Geszten a betoncsövekre. Kicsit pihegtem, majd telefonon lelki segítséget kértem és kaptam a kedvesemtől. Erőt vettem magamon, elindultam újra. A terep nem változott maradt a vendég marasztaló sár. Vártam a tó gátját, kis könnyebbséget remélve és kapva. Ezután visszatért a kellemetlen talaj.  Lassan setétedni kezdett, elővettem a lámpát amit otthon ellenőriztem. Sajna csak annyit, hogy világít, de hogy hogyan azt nem. Felért két gyertyával. Mindegy. Valahol itt estem át a holtponton, már fáradt sem voltam. Elértem Biharugrát. beletellett 6 és fél órába. de megvan.

A nehéz körülmények ellenére szép dolgokat láttam. Rengeteg vadlúd, nyuszik, őzek. Az idő is szép, a nap is sütött. Panaszkodom de mégse. :)

Kocsival irány a szállásom a Biharari Madárvártánál, a már gyalog bejárt úton, szállásfoglalás fürdés pihegés. Kicsit beszélgettem a szállásadóval, olyan sztorikat mesélt a vidékről és a családjáról, hogy ki ne hagyjátok. A sokból csak egy:

" Amikor a Trianoni határok megrajzolásához francia tisztek voltak elszállásolva a Tisza kastélyba, nem érezték jól magukat, így átjártak Ugrára a Bölönyi család kastélyába, ahol francia társalkodó nő élt. Olyan jól érezték magukat, hogy azt mondták a grófnőnek, menjen előre a kocsijával, és ott húzzák a vonalat ahol neki jó. Ezért ilyen a határvonal "

Jól látszik a térképen:

A beszélgetés után nyugovóra tértem. De előtte még telefonon beszéltem Berettyóújfaluban lakó Gergővel akit így ismertem meg:

https://diszpintyekakeken.blog.hu/2019/10/15/ak_36-37_tura_2019_10_12_veszto-csolt_monostor_5_5_km_berettyoujfalu-furta_17_7_km_43_km

Segítséget kértem és kaptam másnap reggelre, így a másik fuvarost szabadkozva lemondtam.

Elhívtam túrázni is, nem adott határozott igen választ, de én reménykedtem.

Folytatása következik....

https://diszpintyekakeken.blog.hu/2019/11/27/ak_43_tura_2019_11_23_korosnagyharsany-furta_25km

1. Túra 

Reggel szokásos /brrr/ 3.40-es kelés, jött a Gergő és indulás Ecsegfalvára, a többek által beharangozott nehezen járható, most csapadékkal súlyosbított szakaszra. Leparkolás és pakolás után vártuk a buszt:

1. túra

Majd a Dévaványán indulás még fentről száraz, alulról viszont vizes időben. A felszámolt vasúti töltésen jól lehetett haladni.Amikor elhagytuk a töltés, na onnantól jött a sáros traktornyom. Szerencsére a széleken a keskeny füves gazos részeken el lehetett lavírozni. A Réhelyi Látogatóközpont előtt valóban felszámolták a töltést elegyengetve a talaj, itt azért már több volt a sár. A központhoz csak a Gergő ment be, én már nyáron lesétáltam ezt a kis részt:

A bitumenre kiérve elkezdett csepegni fentről is. Majd zuhogni. A letérés után célszerű a kis csatorna töltésének a jobb oldalán a szántón menni és tetszés szerint megcélozni a régi vasúti töltés itt is felszámolásra került nyomvonalát. Út nincs. Nekünk így sikerült:

Ahogy elértük a munkaterület végét, most már egy részen csak a töltésen lehet haladni. Némi ösvénymaradék van, így bár mindenhonnan áztunk tudtunk jól gyalogolni. Majd jött újra a sáros szekérút és utána kis bitumen a faluig. Itt Gergő elsétált a pecsételőhelyig, én kocsival követtem nekem ez a rész már megvolt. Levettük a vizes cuccokat és indulás a következő állomásra Vésztőre.

2. túra

Gondoltam eszünk a Vidratanyán, ha már ismerem a helyet. Sajnos nem már nincs szakács ebben az időszakban. Beszélgettünk a tulajdonosnővel, majd látszott indulna valahova. Megkérdeztem hova is, hát Okányba. Upsz. 

-Elvinne minket Vésztőről egy darabon?

-Persze.

Mentünk utána kocsival, elvitt Vésztőn a városközpontba, ott letettük a kocsit átszálltunk és mentünk tovább. Nagyon kellemesen elbeszélgettünk, a végén egészen a beszállópontig elvitt minket. Örök hálánk.

Ja mondtam, hogy szakadt az eső?

Az esőben elfogadott tocsogós, ragadós saras terep sem gátolta tempós haladásunk. Szerencsére az eső elállt. Majd újrakezdte. Ilyenkor  Gergő felvette az esőriasztó kabátot. Jelentem működött. Egy már csontvázzá változott őztetem agancsokkal ellátva keresztezte utunkat, már csak nem hagytam ott az agancsokat. Beértünk Okányba, a kocsmában feltettem a kérdés?

- Agancsozik valaki?

- Nem nagyon.

. Azért odaadom jó?

. Mennyiért?

- ingyen.

Így kell jó benyomást kelteni :) Minnyárt báttyó lettem.

Könnyen haladtunk a bitumenes részen, majd a sínek melletti szántó megrágott és kiköpött minket. Lassan beértünk Vésztőre, mázli a fuvar mert különben a buszozással tök sötétben fejezzük be a túrát.

Ez volt az első igazán esős túránk, 750 kilométert "vártam" rá :)

Maradt 82km

 A kétnapos AK túra 2. napja.

A folytatás:

Reggel fél hatkor kelés, majd tisztálkodás és indulás a buszhoz Vésztőre.

Bár menetrend szerint nem áll meg a Monostornál, gondoltam hátha érdemes kérni egy szívességet. Kértem, kaptam :).

Gyors léptekkel indultam erre a rövid szakaszra:

1. túra Csolt Monostor-Vésztő 5.5 km

Ahogy elindultam a keskeny úton, szerintem egy villanásra láttam egy vidrát vagy valamit ahogy átfutott előttem majd a vízbe vetette magát. Vagy nem láttam :). Vagy nem vidra volt. 

Keresztezve a főutat kissé balra kellett térni, pedig hívogatott a sima kerékpárút.

Ehelyett a Holt-Sebes-Körös gátján kellett sétálni, már ha lett volna út ugye. De az nem volt, így a mező szélén a vizes fűben lépdeltem tovább párhuzamosan az 5-10 méterre lévő gátkoronával.

Egy jó részen a kelő nap pont szemben volt, így az útból nem sokat láttam.

Jól esett ez a kis reggeli torna. Valahogy úgy tűnik mintha jóval kevesebb szemét lenne lehányva a településekre bevezető és kivezető utakon. Más is tapasztalta? Vagy választásra készülődtek?

Kocsiba pattantam, mert volt egy félórás vezetésem a furtai buszmegállóig. A kis időt a busz indulásáig a Hangulat presszóban pecsételve és kávézva töltöttem el. A buszon kis beszélgetés a sofőrrel és az ismerőseivel és máris mehetett  a kérés:

-Megállna nekem egy a gáthoz közeli helyen?

-Megoldjuk!

Így hamar a belépő ponthoz értem, és már mehetett is az utolsó menet:

2. Túra Berettyóújfalu-Furta 17.7 km

A szépen rendben tartott szilárd burkolatú gát tetején sétáltam és merengtem azon, milyen lehet amikor a nem is látszó Berettyó megtölti ezt a kb 50-100 méter szélességű gátakkal határolt medret. / Erre később kaptam választ, miszerint építettek a határ túloldalán 2 tározót, így az elmúlt években nem volt igazi nagy víz a mederben. /

Ekkor szegődött mellém egy kedves kis kutyus. Majd egy cicán is keresztül sétáltunk :). 

Jó darabig haladtunk együtt, amikor egy mögülem érkező kerékpáros jobban tettszett neki mint én és utána eredt. A biciklis azt hitte az én kutyám, visszafordult és a kutyu visszajött vele. :). Megbeszéltük nem az én ebem. Jött a szakértő kérdés:

-Erre kéktúrázol?

Válaszom után beletúrt a zsákjába és elővette eme jelvényt:

Volt nagy örömködés, innen az ismeretlen ismerőssel beszélgetve nevetgélve haladtam tovább. Kiderült, hogy tavasszal egyedül egyben járta az OKT-t, majd most kerékpárral az alföldit, hiszen itt lakik :). Meg vízitúrázik, már túl van a nemzetközi Duna túrán is idén. És képzeljétek volt egy közös ismerősünk. Facebook nélkül :). Még Szekszárd alatt találkoztam a Duna holtág partján egy túrázóval aki felfújható kenuval járja a vizeket, ahogy mesélek erről, nagyot mosolyog a kolléga. A Szabolcs volt? Hát ilyet.

Bakonszegen ezt a szép Makovecz házat fotóztam:

Ez után elköszöntünk, én haladtam tovább a kocsimhoz. Kicsit hosszú volt a vége, de nagy örömmel szemléltem meg az útvonal kijelölőinek meglepetését. Furtán egy furcsa kitérővel megmutatják az elhagyott fürdőkád emlékművét.

Nagy élmény volt.

Egy búcsúkávé a presszóban és jöhet a 3 órás vezetés, és a szerencsés hazaérkezés.

Tanulságok így több mint 2400 km után:

Frissíteni ha éhes vagy ha nem, inni ha szomjas vagy ha nem. Hinni a véletlen találkozások erejében.

Két napra utaztam kékezni. Túl sok minden történt, így két adagban írom meg. Így is hosszú lesz :).

Sokat sakkoztam a túrák hosszával, a tömegközlekedési lehetőségek figyelembevételével, ezért elég összevissza túrák lettek. Mindennek az volt az oka, hogy előre gondolkozva bejárhatóvá kellett tennem a fennmaradó szakaszokat.

Péntek reggel 4-kor, kivételesen Gergő barátom nélkül indultam autóval Dévaványára. Leparkolás után kényelmesen reggeliztem és szálltam vonatra, majd Szeghalmon buszra. Így értem a Vidra Tanyához, ahol a szállásom lesz este. Pecsételéssel nem vesztegettem az időt, szaporán belekezdtem az első túrának:

1. túra Vidra Tanya Dévaványa 31 km.

A Sebes Körös gátján szép, lassan melegedő időben sétáltam, ahogy teltek a méterek úgy maradt el a város zaja és így lettem egyre nyugodtabb. Szinte a hang eltűnésével együtt tűnt el belőlem a feszültség és alig fél óra alatt meditatív hangulatba kerülve gyalogoltam. Nagy segítség a lenti képen látható út, kb 4 kilométer egyenes :). Amikor a párhuzamosok a végtelenben találkoznak. :)

A gát végtelensége nem zavart, mindig volt mit nézni , vagy csak bambulni. Hol a végtelen síkság, hol a színesedő fák, hol a távoli templomtornyok. Hol lehetett nevetni egy jó szóviccen. PL: Egy dorogi don Dondorogon.

Így értem Körösladányra. Keresztül sétáltam a városon, pecsételtem, ebédeltem és az új fejfedőmben elindultam a nem várt két hosszú egyenes szakasz megtételére.

Itt már fülembe akasztottam a fülesemet és kedvenc podcastjaimal együtt folytattam az utam. Nagy dolgok nem történtek, egy két nyuszit ugrasztottam meg. Viszont végre egy félig kidőlt hamburgeres tábla új fénybe helyezte eme számomra eddig értelmetlennek tűnő pénzköltés. Ezt a táblát kizárólag kéktúrázók látják, tehát reklámértéke zéró.

Volt hova lepakolnom. :). Ó ha a táblák helyett legalább csak padokat tettek volna ki mennyivel komfortosabban lehetne pihenni. Na mindegy, ez van.

A dévaványai egyenes sosem akart véget érni, de aztán mégis.

Kocsiba pattantam, és irány a szállás.

Bejelentkeztem, kis beszélgetés meg a vacsora letárgyalása után, bár próbáltam szerezni egy fuvart, mégis a buszmegállóban találtam magam. Várakozás közben stoppoltam hátha nyerek némi időt. Elég reménytelennek tűnt. Sok autó ment el mire végre valaki megállt.

2. túra Csolt Monostor-Vidra Tanya 11.8 km

Bélyegzés után kis dagonya ijesztett meg, de szerencsére pár lépés után ismét száraz úton gyalogoltam. Az ereszkedő nap befejeztette a munkát a mezőkön, vonultak be a traktorok, majd  ahogy ezek eltűntek, megjelentek az állatok, számtalan őz, nyúl keresztezte utamat.

Stílusgyakorlat:

Fekete István után szabadon és egyben bocsánat a Mestertől.

"A lenyugvó nap még aranysárgán szórta sugarait, amikor a mezőkről levonuló simabőrűek után elcsendesedett a világ. Csak a vándor lépéseinek apró zörejei, szuszogása zavarta meg a végtelen csendet. A nap sugarai narancsba, majd vörösbe váltottak és közben szemben a hold nyitotta ki a szemét.  A rétek, erdőfoltok lakói a nyulak, őzek megriadva a szokatlan zajtól /hisz ritkán tévedt erre gyalog a simabőrű/, szapora vágtában próbáltak elillanni a zaj forrásától. De a kíváncsiság nagy úr, nagyobb a félelemnél, riadtságnál. Hamar megálltak és nézték a rikító piros kabátban lehajtott fejjel lépegetőt. Mikor látták nem tesz semmi ijesztő dolgot, békésen tették ők is a dolgukat tovább. Megfér eme csendes sötétedő világban ember és állat békében, ha mindenki elfogadja a helyét, szerepét a földön."

Végre láttam egy jó helyre kihelyezett oszlopot, segítség is lehetett volna ha jelzi nyíllal merre kell menni. Az is egy érdekes kérdés, mit kellett átfesteni egy kéktúra oszlopon? Ez itt egy elég gyengén jelölt szakasz.

Ez itt egy elég gyengén jelölt szakasz. Egyszerre szemlélhettem a lenyugvó napot, és a kelő holdat.

Fogyott az erőm, hiszen már 40 kilométer fölött jártam, Az utolsó métereken a kedvesemel folytatott beszélgetés segített át. Beértem fúúú.

Vacsora majd fürdés, majd a poloskák begyűjtése következett.  Rám tört a kimerültség, rázott a hideg a takaró alatt. Vagy egy óra kellett hogy rendbe jöjjek. Kicsit nehezen aludtam el, pedig igénylett volna a pihenésre, mert másnap is korai indulást terveztem. Nagyon elégedett voltam ám magammal :). 43 km 8 óra 30 perc idővel...Ritkán megyek ennyit egyben, de tényleg minden fejben dől el. 

Folytatása következik...

Gergő barátommal indultunk eme kétnapos AK csavargásra.

1. nap Cigánd-Karos felső bejárati út 26.3 km 5.5 óra

Reggel 6-kor szálltunk be a kocsiba és meg sem álltunk Kántorjánosiig. Itt volt egy kis kihagyott rész, annak idején a fagyos sár és hófoltok miatt kihagytunk egy dagonyázást, helyette az úton mentünk be a faluba. Most eljött az idő, így teljesítve lett ez az 1 km is. Tudom ez már szőrszálhasogatás, de nekem fontos volt.

Innen már csak egy óra autózás a Cigándi Bíró házáig, ahol a remek szállásunk volt. Ajánlom mindenkinek. A terv a busz bevárása lett volna, amivel a karosi buszmegálló beszálló pontot elérjük. De Csaba tervez Gergő végez. Így gyalog lódultunk neki az erre a napra tervezett kb. 25 kilométernek. A település elhagyása előtt a szokásos beszálló képet is elkészítettük. 

Az almást irigykedve szemléltük, keresgélve némi hiátust a kerítésen, ami elő is bukkant. Én négy darab almát loptam. Más az íze mint a boltinak.Ha más is keresné a likat a kerítésen akkor Cigánd felől nézve, mikor elfogy a kerítés jobbra be kell kanyarodni és ott lesz. :)

Hosszan egyenesen a  kukorica földek mellet haladtunk az egyre erősödő szélben egészen a Tiszakárádi főcsatorna gátjáig, ahol arra fellépve értük el a gátőrházat. Pecsételtünk, majd elkövetve azt a hibát, hogy hallgatunk a helyi kispista tanácsára, elhagytuk a jelölt utat "mer járhatatlan". Tán száz méter kitérő után, javasoltam Gergőnek vágjunk át a mezőn átlósan és térjünk vissza a jelölésre. Hogy is mondjam, se jó se rossz út nem volt.. De inkább vacak volt a friss szántáson menni, mert az út alaposan be volt nőve. Majd mint a térképen látszik amott is hiányzott az út jelölés de itt már visszakocogtam ameddig lehetett. Hiba orvosolva.

A pácini kastélynál kerülgettük a kapubejáratot mire meglett. de a bélyegző zárt térben volt. áááá. Szerencsére az ott megszállók mondták, mindjárt jön a néni. Jött is kinyitott a kedvünkért, mert egyébként hétfőn zárva vannak. Megköszöntük a lehetőséget, majd észlelve hogy elszaladt az idő szapora gyaloglásba csaptunk, én meg a levegőbe mérgemben. Ottmaradt a szemüvegem. Visszakocogtam épp a nagykaput zárta a néni. Megvan hurrá. Uccu Gergő után. Egy nagy kanyarral érintve a szlovák határt értünk be Karcsára, majd már fáradva, de erőst sietve értük el az utolsó buszt amivel Cigándra át lehetett menni.

Látszottak a sátoros hegyek, és egy vár a határon túl.

Vacsora majd pihi

.

2. nap Kisvárda-Cigánd 24 km 5 óra 15 perc

Reggel a sok diákkal együtt utazva értünk Kisvárdára. Keresztül sétáltunk a városon, ami meg kell mondjam igen kellemes benyomást tett ránk.

A fenti hajó története érdekes lehet.

Pecsételés és bevásárlás után indultunk arra a szakaszra a gáton ahol Varga Zsuzsa annyit szenvedett a vihar miatt bedőlt fák miatt. Jelentem példásan le van takarítva. Rétközberencsnél beszélgettünk a gátat kaszáló emberekkel, majd a falu után egy erdős néha szántókkal tarkított rész következett egészen Tiszakanyárig. Itt igen kevés jelzéssel találkoztunk, pedig az út elég sokat kanyarog. Kanyár után átkeltünk a Tiszán, és a gáton gyalogolva értünk be Cigándra. A híd lábánál komplett ökoszisztéma található uszadékból.

Kifizettük a szállást, majd a gondnok javaslatára meglátogattuk az önkormányzat savanyító üzemét. Kis kóstoló után alaposan bevásároltunk, mert végre olyan savanyúságot vehetünk ami nem édesítőszerrel hanem cukorral készült. és nem volt túl édes. Hazafele egy autópálya pihenőben alaposan belakmároztunk feljavítva a szikkadt szendvicseinket.

Összegzés:

Megdöbbentő módon minden település tiszta, rendezett, a házak nagy része rendben tartva. Az utak jól járhatóak,a jelzések viszont szegényesek. Szép kistája hazánknak.

Mint a Luca széke úgy készült a túraterv. Hiába, meleg van én meg öreg vagyok. Indulás előtt 2 nappal megszületett:

A fenti szakasz került kiválasztásra a meleg és a frissítési lehetőségek gazdagsága miatt. Emlékeztem valami a parkolóra buszmegálló környékén, a jó barátom Google segítségével egy éttermet is találtam a sarkon. Szeretek felkészülni, ezért odatelefonáltam megkérdezni, hogy ott hagyhatom-e az autóm egy fél napra előttük. Sőt jeleztem ebédelnénk is dél körül. Persze és köszönik, volt a válasz, Tekintettel a várható kánikulára korai indulást javasoltam Gergőnek. Sőt arra gondoltam, ne is feküdjünk le induljunk éjfél után majd a gyaloglás közben gyönyörködünk a felkelő nap első sugaraiban. Na erre azért még ő is felhúzta szemöldökét. Megegyeztünk végül hajnali 3. Békés 310 km ,az otthon hagyott kávé nélkül is vidáman telt el. /Ezt később a kedvesem kedvesen megköszönte./ Hat előtt értünk a Négy Ász kisvendéglőhöz. Már tudtunk kávézni. Közben érdeklődtem nem tudnak-e valakit aki némi forintokért értünk jönne Kisvárdára. Megígérték gondolkoznak rajta. Telefonon egyeztetünk majd. A szokásos értetlenkedést se feledjem, mit is keresünk mi itt ilyenkor kérdésre adott válaszunknál. Elindultunk, s a kereszteződés után 300 méterrel elkészülhetett a szokásos belépő fotó.

Gyakorlatilag hideg volt 15 fok. Jólesett. A lábam nem volt az igazi, de mondtam a Gergőnek majd megszokom a fájdalmat. Így történt. Rohod után erdős, homokos tájon töltöttük az első 10 kilométert. Most láttam életemben először dohánytermelő gazdaságot.

Végig látszottak az elmúlt vihar nyomai elég kócos volt az erdő.

Nyírkarászon a pecsét rendben a Tölgyfa presszóban. Innen kevés homokos, de annál több bitumenes sétálás után értünk Gyulaházára. Felvettük a bakancslistára a Farkas Bertalan emlékházat, pecsételtünk a bezárt serfőzdénél. Pedig igény lett volna egy korsó sörre. Majd haladtunk tovább Anarcs felé. Kiérve a faluból jött egy jelöletlen, de legalább nehezen járható rész. Elég hamar váltottunk kukorica aratógép üzemmódra, és inkább a sorok között kerestük az igaz utat. Így értünk ki ismét a bitumenre, ami innen a célig a lábunk alatt izzott. Mert közben meleg lett. Anarcson keresztülvágva egy széles új kerékpárút várt reánk. Meg a tűző napsugár. Közben telefonon beszéltünk a vendéglős nénivel. Talált fuvarost a férje személyében, így megbeszéltük a találkát a Kisvárdai vasútállomáson. Szinte egyszerre értünk oda, bár volt egy kis zavar az erőben, mert kiderült kettő vasútállomás is van Várdán. Jó beszélgetés a vendéglőig. Sokat mesélt a környékről  a szegénységről, bár ezek a faluk meglepően szépek és rendezettek voltak a várthoz képest. Elmesélte, hogy kell a támogatásokat "jól" felhasználni. Délben már az asztalunkon gőzölgött az ebéd.

Induláskor még egy zacskó körtét is kaptunk ajándékba. Az eddigi holtversenyben az első legsegítőkészebb hely címét elnyerte a hely. / A másik hely helyes kitalálójának kisorsolásra kerül egy értékes "A legjobb olvasóm" kitüntetés./

Ismét három óra vezetés és már újra otthon. Szép nap volt. Kis rész kivételével jól járható és jól jelzett utakon haladtunk, szépnek mondható környéken. Végre újra erdős Alföldön.  Érdemes volt felkelni korán, így megúszva az igazi forróságot.

Eljött a családi nyári nyaralás végre pihi...vagyis aktív pihi, hiszen terveim szerint a címben szereplő távot szeretném megtenni, és nincs kegyelem. Sok rövid túrát terveztem, egyrészt a meleg miatt, másrészt mert egyszerre sok időt nem akartam távol tölteni a családtól. A  szállásunk Szarvason az Aranyszarvas Apartmanban volt, ez lett a bázis innen vitettem-hozattam magam valamely családtaggal. Szerintem szerettek. A szakaszoláson nem sokat gondolkoztam bárhol ahol autóval érinteni lehet a kéket jó lesz. Ennek persze az ellenőrök nem fognak örülni, de legalább újra találkozhatok velük a bizonyító eljárásban :).

Tehát időrendben:

1.túra 2019.07.27 este M44-Szarvas 8.7 km

Éppen csak megérkezve, de már mint a csikónak dobogott a lábam. Menni...nyihaha.

Kivitt a feleségem az épülő pályához, gyors búcsú, majd nyitófotó és a szokásos lassú kocogás.

Az eleje kis bitumen, majd a horgász-kocsma közös üzletnél balra be egy bekötőúton, a terep sík, könnyű jól futható végig. A nemzeti park épületénél gondoltam kiszállni, de jól esett a mozgás, így egészen a Halászcsárdáig elkocogtam. Megdöbbenésemre szúnyogmentes volt a környék. Pecsételni nem pecsételtem, hiszen zárva volt a pecsételőhely. Nem aggódtam,hiszen tervbe volt a park meglátogatása.

2.túra 2019.07.28. reggel Komp-Szarvas 6 km

Reggeli után kis pihenés, pihegés után kivitt a párom a komphoz, gondoltam jó tempóban befutok a városba. Párás meleg idő volt, így kb félúton a gát elhagyása után gyaloglásra váltottam. Nem volt igazi na. A hosszúnak tűnő keskeny betonút megviselt. Mondjuk a magánpálmaház derék dolog.

A városon belül olvasgattam a az emlékművek még meglévő feliratait. Ismét a csárdánál fejeztem be a túrát.

3.túra 2019.07.28 este Mol gázüzem -Mezőtúr 5.7 km

A középső fiam táborból jött utánunk vonattal, őt kellett összeszedni. Úgy időzítettem, hogy beleférjen egy óra mozgás. Kocsival járható, bár keskeny burkolt út vezetett a tervezett beszállóponthoz. A család elment vásárolni, így 1 órám volt. az út ismét kiválló volt a gáton végig szúnyogmentesen lehetett haladni. Nagyon örültem, hogy nem ismétlődik meg a múltkori inváziós támadás. Kicsit futottam az elejét majd tökéletes időzítéssel találkoztunk.

A pecsételőhely már persze zárva. Nem baj jövünk még ide is.

Éjjel leszakadt az ég, kicsit izgultam mi lesz az utakkal. A Face csoportokban segítettek megtervezni hova is érdemes nagy eső után menni. Sehová.  Egy nap pihi. Így délelőtt minimagyarország, és Nemzeti Park meglátogatása, valamint a szarvasi pecsétek begyűjtése következett. Másnap: 

4.túra 2019.07.30 Komp-Mol gázüzem 16.8km

Tekintettel a melegre gondoltam a kora reggel alkalmasabb a gyaloglásra. A középső gyermekem keltettem 6 előtt, ő vitt ki komphoz.

A komponálás után szapora lépésekkel indultam a Hármas-Körös gátján, 13 km jóféle gáti vándorlás várt. Bár 22 fok volt hamar elkezdett égni a Zsír. Vagyis izzadtam mint egy ló. Szép volt az ébredő természet. Hol egy nagy csapat gólyát riasztottam meg a nádasban, nyulak őzek számolatlanul..Volt, hogy két őz a gát két oldaláról egyszerre riadt meg majd összeütköztek előttem, ahogy ellenkező irányba indulva a gát tetején találkoztak. Balra tőlem folyamatosan holtágakat láttam, de ezeket igazán a térképen lehetett követni. Elérve a Hortobágy-Berettyó gátját,

lassan közeledtem a Peresi gátőrházhoz, persze tudtam, hogy nem megyek gyalog oda hiszen nyitvatartási idő volt megadva, az meg még messze volt. Meg sajnáltam az energiát a majd 1.5 km-es kitérőre. Közben a gyerekek is elindultak értem. Az üzemnél beszélgetésbe kezdtem egy dolgozóval, szóval ha jól értem ez egy gázfogadó és továbbító üzem.

Kocsival visszamentünk pecsételni, szerencsére a pecsét az ajtón kívül volt. Innen Mezőtúrra vezetett utunk, ahol a múzeumnál pecsételtem. Így lett teljes a szakasz pecsétgyűjteménye, csak hogy szabályos legyek.

5.túra 2019.07.31 M44-Eperjes 13.5 km

Ismét korán keltem, 5.58-kor már indultam az utolsó tervezett szakaszomra, reménykedve a sár hiányába.

Bejött, csendes nyugodt gyaloglással faltam a kilométereket. Persze izzadva. Csak a legvégén volt 3-4 nagyobb sármaradék, éppen csak a cipőm talpa lett koszos. Érkezésemre még a tónál lévő kocsma is kinyitott, így egy jéghideg sörrel a kezemben beszélgetve várhattam a kísérőautómat.

Csíny letudva. Tanulság? Jól kitaláltam a távokat, az időjárás nem szólt közbe, elégedett vagyok.

A környék felfedezve, ismét olyan helyre hozott a Kék, ahova nem biztos,hogy magamtól eszembe jutott volna nyaralni jönni. De a Körösök vidéke nagyon szép,

Kékező, kékben, kéken.

Ecsegfalvi Szúnyogos Rettenetes

Csodálatos ötletem támadt másfél hónapja. Mivel minden kéken volt egy éjszakai túrám mi lenne, ha a többek szerint nehéz, a címben szereplő szakaszt éjjel, kényelmes körülmények között tennénk meg. Választottam egy majdnem teliholdas éjszakát jó előre,ahogy szoktam. Mikor közzétettem, jelezte a Csernus Gábor, hogy ez pont a Szentiván éj.

Juppi, így még jobb. Állandó túratársam sajnos lemondta, de a sors /így utólag még inkább hálás vagyok/ adott egy kedves túratásnőt. Találkozás pénteken a mezőtúri vasútállomáson, én egy kellemes 3 órás utazás után érkeztem meg. A kölcsönös üdvözlés után egy gyors átöltözés és indulás.19:20.

Kiérve a gátra elindultunk. Az gyorsan kiderült hogy jelenleg Ő sokkal gyorsabban szedi a lábát mint én. De persze igyekeztem felvenni a tempót. :). 19:50. Eddigre már 3x befújtuk magunkat, de a szúnyogok kiröhögték mind a kétféle riasztót. Olyan felhőben támadtak, hogy az eget is alig láttuk. /Költői túlzás/. Megállni nem lehetett, mély levegőt szájon át venni nem lehetett. Egyedül a szapora haladás volt az esély a csípések elkerülésére. 20.10. Itt jegyeztem meg első alkalommal, hogy ha egyedül lennék most fordultam volna vissza. Hihetetlen volt. Eddigre már állandóan a kezemben volt a szúnyogriasztó. Igazából csak pszihésen hatott. Azt hihettem van értelme. Ez is segítség lehet néha. Eddigre az előttünk vonuló felhőszakadás nyomai is elkezdtek kínozni minket. A keréknyomban tapadós sár, a fű vizes, választhatsz...

Lassan reánk setétedett, akkor még hittem, hogyha lemegy a nap, majd a szúnyogok is elalszanak. Ti ne higgyétek.

Lassan felkapcsoltuk a lámpákat mert az út igen göröngyös, bokafordító lett. Én a túrkevei lehajtónál jeleztem ismét, hogy hazamegyek de a kolléganő biztatott, motivált...és énekelt. Ennyi gyönyörű népdalt, ilyen szépen elénekelve még nem hallotam. Biztatott énekeljek vele, de ez nem az én napom volt. Jó bevallom egy-két dalba még én is beletettem a csodálatos hangomat. Pl. Micimackó. Kicsit fura volt a párás éjszakai melegben a hóóózikot üvölteni... Mindig büszke voltam magamra, hogy a körülmények nem tehetik tönkre az élményt, de most fejben gyenge voltam. Vagy inkább olyan ellenfélre találtam aki erősebb volt nálam. Persze láttunk csodákat..ne higgyétek azt, hogy nem nyűgözött le az éjszaka dallama, az elpihenő, majd a hajnalban kelő madarak éneke, a végig kísérő békazene hangjai, a felkelő 3/4 hold fényében a ködfoltos, sejtelmes táj. A gát oldalában pihenő tehenek, a fényben megálló őzike, róka, a társam csilingelő nevetése, ahogy a pihenő tehéncsordát meglátta. A közeledő néhány tanya fénye.. ahol mindig eszembe jutott segítséget kérek. Amikor a gát elvált a víztől és kicsit távolabbra kerültünk a szúnyogfelhőtől ettünk ittunk. Sajna eddigre a fájós talpam folyamatos bicegő mozgássá alakította hajdan oly délceg járásomat / :) /. A lassan világosodó ég idején értük el Ecsegfalva szélét. Itt énekeltem el a szokásos Messze még a hajnal 3 óra húsz...c. blues elejét. És itt engedtem el végleg a tervezett táv maradékát. Igazából ha a bitumenen vezetett volna a maradék akkor talán megyek még, de ortodox módon ragaszkodom a jelzett úthoz, amit a társak beszámolói susnyásnak írtak le. Ahhoz meg most nem volt meg az erő. Elbúcsúztunk a falu túlsó végén, én megpróbáltam utazóképessé tenni magam törlőkendőkkel, meg átöltözéssel és vártam a reggeli első busz. Ami meg is jött, Kisteleken a vonat viszont majd egy órát késett, de így is 11 re otthon voltam. 

Vasárnap van, így már kipihenve, agyoncsípve / úgy nézek aki egyszerre 5x bárányhimlős/ azt gondolom ha nincs társam ezen az éjjelen akkor nem megyek végig. Visszagondolva az elmúlt 10 év kékezéseire asszem ez volt a legnehezebb. Legyek pozitív. Innen már csak könnyebb túrák várnak rám. Hiszen majd ha szenvedek csak azt kell mondogatnom:

-Jó nehéz, de hol van ez az ecsegfalvi szúnyogos retteneteshez képest...

Pedig jó terv volt egy könnyű túrára ... :)

Ps.:

Kivételesen túratársam emlékeit is beillesztem ide:

"Az Ecsegfalvi Sötétkék (másik) vége
Az elmúlt hetekben rendesen ráhangolódtam a Mezőtúr-Dévaványa 53 km-ére, ezért (hajnali) 4 óra körül elbúcsúztam a Fődíszpinytől, megindultam Ecsegfalváról és átadtam magam az aszfaltnak. Bicajjal már kétszer megvolt nekem ez a táv, így nem ragaszkodtam hozzá, hogy belemegyek a csatakos, gazos, szúnyogos jelzett turistaútba, ami kb. 1,5 km-rel lehet rövidebb, mint a műút. A szárazra cserélt zokni és a hátizsákból elővett könnyű cipő vitte a lábam, finoman gyorsítottam. Az aszfalton a szúnyogok támadása is alábbhagyott, max. öt-tízpercenként támadt be egy-egy éhes picike. Pacsirtaszó mellett hajnalodott, járműforgalom nemigen volt.
Éppen azt latolgattam, hogy kb. 30 perc múlva a réhelyi elágazáshoz kell érnem, amikor egy nagy fehér busz közeledett hátulról. Lehúzódtam az út bal szélére, nehogy azt gondolja a sofőr, hogy egy sárban meghempergett, részeges hajléktalan akarja bekönyörögni magát a kocsiba. A motor zaja azonban egyre halkabb és halkabb lett, majd a volánnál ülő egészen levette a lábát a gázról és hangtalanul, lágyan, mint egy őrangyal, mellém gurult majd a magas ülésből udvariasan kiszólt a lehúzott ablakon át:
– „Elvihetem egy darabon, vagy szeret gyalogolni?” Ebben a pillanatban elengedtem az 53 km-t: „Szeretek gyalogolni, de elvihet Dévaványáig.”
Amikor az ember nyitott szívvel ráhagyatkozik az útra, néha hagyni kell, hogy az élet felülírja a tervünket. Nekem így is kerek volt ez a túra, az éhes kicsi szunyikákkal, a jó társasággal, az egész éjjel fáradhatatlanul éneklő békakórussal, a vaddohány édes illatával, fülemüleszóval, a csillagszemű marhacsordával, a búzatáblában szökellő őzekkel. Még annyit: nem menetrend-szerinti járat volt, és az őrangyal fizetni sem engedett, azt mondta, meg ne próbáljam! Ez is azt mutatja, hogy nem egyszerű busz volt, hanem valami magasabb erő küldte.

Egy dolgot sajnálok: kár, hogy nem jöttem rá korábban, hogy a fejlámpám erős fénye miatt látom az állatok szemét. Ha tudom, akkor valahogy rábeszéllek, hogy nézd meg a tehéncsordát az én lámpámmal a fejeden. Életem legszebb 3 élménye között van az a sok kis élő csillag a réten. Köszönöm, hogy kéktúrázhattam éjszaka!"

Na most nem last minute, hanem előre tervezett utazás Gergővel. Indulás a szokásos 5-kor. Így túl időben érkeztünk Csongrádra. Volt időnk így körbesétáltuk a buszpályaudvar környékét. 

/ Bennfentes poén, hogy ne felejtsem el: Egy szemüvegbolt kirakatában látott olvasótáblán számok helyett betűk voltak. Ezt a Gergő érdeklődve vette tudomásul, ebből nekem jött egy filmemlék valami űrhajós filmből, ahol a nagy öreg űrhajósok orvosi vizsgálatra mennek. Az egyik szereplő, miután a szemészeti ellenőrzésen ledarálja a számokat, megjegyzi odafordulva a haverjához: " a szemem szart sem él de a memóriám a régi" . A Gergő válasza ezért nem lettem MŰKÖRMÖS. Pont a következő kirakatnál álltunk ami egy műkörmös volt. Így lett az "ezért nem lettem űrhajós válaszból a fenti. Tudom ez csak nekünk poén, de ez sokszor visszatért még a nap folyamán./

Megjött a buszunk Szentes felé, amit megdöbbenésünkre egy 50-es hölgy vezetett. Ilyet sem láttunk még. Szentesen felszállva a csatlakozó járatra, próbáltuk magyarázni melyik tanyasi megállóban szeretnénk leszállni, erre a sofőr: ott állok meg ahol akarjátok :).

Leszállva elindultunk a túrára. a szokásos indulókép:

Viszonylag hamar utat tévesztettünk. Csak egy sima jelzés volt egy hosszú egyenes szakaszon a kereszteződés után, és nem volt nyíl alakja sem. Így persze egyenesen mentünk egy jó darabig tovább. Belekerült vagy +2 kilométer a szakaszba. Fogytak a már kéken töltött kilométerek, így értünk ki a főútra ahol a kunhalomnál egy bajtársi megemlékezésbe csöppentünk.

Innen jött a végtelen egyenes 10 km. Fejben nagyon fárasztó volt az eseménytelen 2 óra. Beérve Mindszentre kávéztunk a benzinkúton, majd pecsételtünk a vasútállomáson, és a pötyögő esőben értünk ki  a komphoz. Itt találkoztunk az igazán sportos Komma család tagjaival. A két srác az apjukkal, egy 85 km-es kerékpártúrán voltak. Grat nekik.

Átkomponáltunk. Jöttek az utolsó kilométerek a Duna-Tisza közén. Egy kis gáttúra, csak az ismétlés kedvéért, majd egy már csak 7 km egyenes, szembe a nappal. Dög meleg lett. Lassan csak beértünk Ópusztaszerre. Volt egy kis félreértés a menetrend nézegetés közben ezért szinte vágtázva haladtunk el egy buszmegálló mellet, hogy aztán 10 perc múlva az Ópusztaszer Községháza megállóban pihegve megállapítsuk, szövegértés 1-es. A buszunk érintette az futtában elhagyott megállót. Figyeljetek: van Ópusztaszer, Ópusztaszer Emlékpark, Ópusztaszer Emlékpark bejárati út nevű megálló is. Így lett a 31 km  tervezettből 35 km. A hazaút sima volt, még a kézi BL végét is láttam. Szép volt lányok.

Még mindig nem lettem sáros. Az utak mindenhol rendben, a jelzések hát.....

Track nincs, mert azt IS elrontottam. Ez egy ilyen nap volt. Voltak érdekes, monoton, eltévedős,vicces, meleg, csepegős, röhögős, anyázós pillanatok. Ahogy az Út adta.