DDK csavargásunk 3. napja.

Fél hatos ébresztővel, 6 kor indultunk pecsételni a presszóhoz. Zárva, a pecsét a kerítésen belül, ismét nem értem miért. Fotó készült. Nem vagyunk vidámak.

Hosszan mentünk a dombháton a présházak között  Förhéncz hegyén.

Búcsúfénykép a sapim helyéről, Homokkomáromról:

Megcsodáltuk a párhuzamos dombot.

A bitument elhagyva lassan lehetett haladni, itt-ott inkább az erdőben mint az úton. A tv torony előtt komoly szarvascsordát ugrasztottunk meg. A torony többször előtűnt, a Balázs agyára mentem " jé még mindig egy vonalban vagyunk" mondatommal. Nem voltam vicces. Szerinte.

Nagybakónak előtt vettünk vizet a Cserkész-forrásból.

Majd láttuk, hogy előttünk haladt két helyi asszony akik a túrázók vagy bárki által elszórt szemetet szedték. Jó és rossz érzés is volt egyszerre. Kérdeztem őket, közmunkások voltak, de erre csak önszorgalomból járnak, elég lenne nekik a faluban szemetet szedni. Igen ők is romák voltak. Úgy látszik ez ilyen túra lett.

Jött a vizenyős rész a mezőn. Kicsit beáztam, hogy felpuhuljon a bőrkeményedés a lábamon. Utána egy kis szembe fénykép. És tényleg egy vonalban a tv torony. Ugye.

Ismét erdőn keresztül haladva értük el a Pali bácsi emlékhelyét. Hogy miért nem itt van a pecsét nem tudom.

Én kifutottam pecsételni a házhoz, majd vissza és indulás tovább. Hajtottam a Balázst, szegény még enni sem tudott. Nem szeretett. Jó lett volna elérni a buszt, erre ő javasolta váljunk ketté, megoldja a hazautat másképp. Megbeszéltük. Siettünk tovább közösen :) . Telefonált kedvesem, hogy hamar végzett, így elengedtük a busz megbeszélve vele,hogy eljön értünk Zalakarosra. Itt léptem bele a 3 nap alatt a legmélyebb sárba. Asszem vicces lehettem, ahogy minden lépésnél egyre mélyebb iszapba lépve kiabálok csúnya szavakat. A Balázs megátkozott tuti. Ez volt az édes bosszú :).

Elneveztük ezt a felszerelést montisnak, ha már a Balu biciklis.

Így közösen lett időnk kisétálni a Kilátóhoz pecsételni ismét letérve a kékről. Asszem kissé mérgesek lettünk, ugyanis nincs kilátó csak egy tábla, melyen jelzik hogy majd…,egyszer…újraépítik. Pedig direkt nem fényképeztük a Keszthelyi hegyeket máshonnan. Benyaltuk alaposan. Jó vicc vót.

Innen már nem sok, de azért  tekeregtünk egy kicsit még ez erdőben, meg felmásztunk Zalakaros legmagasabb pontjára is. Ez is jó vicc vót. Ittunk egy sört az első nyitva tartó helyen. Aranyárban. A teraszon átöltöztünk. A lenti kép az országútis  felszerelés.

Majd jött a kedvesem és elindultunk haza. Fárasztó,de élménydús 3 túranap volt.

Statisztika sörözéssel együtt: