Reggel 5:30-kor indultunk kedvesemmel Dorogról, Ő dolgozni, én pedig túrázni, ahogy mi szoktuk :). Fél 8 körül értünk a kempinghez mely zárva volt, pecsétet nem leltem, semmi gond visszamentünk picit a csónakházhoz ahol elhelyeztem az AK első pecsétjét a füzetemben. Egy gyors búcsúzás után Ő el, én pedig megkerestem a kéket. Meglett. Lefotóztam az első jelzésemet,
majd vettem egy nagy levegőt és elindultam. 10 lépésnyi futás után gondoltam érdemes megnézni a telót, jó-e az irány. Őőőőő....
Megfordultam és elolvastam a táblákat /kivételesen legalább az irányt jól mutatták/, majd a megfelelő irányba fordultam és vettem egy nagy levegőt / ismét/ és elindultam.
Bal oldalon a töltésen kezdtem el kocogni. A nap sütött, én dúdolgattam amit a fülesem halkan zenélt, /Hobótól a By by Jonny../ jó vót na. Az út a töltésen még csak havas, de később, ahol letaposták a kocsik, inkább kissé jeges volt, így nem lehetett sietni. Bánknál megörökítettem egy utcanév táblát, majd ismét rossz irányt vettem fel pár lépésnyit.
innen a kertek alatt kezdve, majd a töltésen haladva értem a Panoráma út közelébe. Itt találkoztam 2 komával, akiktől már csak az illendőség miatt is kértem egy kis útba igazítás. Megbeszéltük honnan hová megyek, aztán az út mellett a susnyásban végigszenvedtem az hídig az utat. /Most nézem a füzetben, hogy mehettem volna bitumenen is :)/ Innentől jó darabon alaposan letaposott, jeges út volt, már kissé fáradtan vettem az akadályt.
Lassuló tempóban ért kedvesem telefonja: elindult értem. Próbáltam én sietni így 12 km körül, de az út jeges volt, jöttek a dombok fel és le, persze erővel még bírtam volna /hi-hi/ csak hát a körülmények. Lassan azért odaértem a Fráter tanya elágazásához ahol megbeszéltük, hogy ez a kb. 1.5 km még belefér. Így sietve elindultam, annyira siettem, hogy nem figyeltem, hogy a kék nem rögtön ér ki a 48-as útra, így ide vissza kell jönnöm, hogy ortodox módon is teljesítettnek tekintsem ezt a 200 méter /köszi Mészáros András/. A csárdánál pecsét, és irány haza, 3-ra már itthon is voltunk.
Ez a túra volt az ajándék magamnak a 48. szülinapomra.
Az első tapasztalatok:
Így 0 fok körül elég a téli futónadrág, meg fenn 3 réteg ruha. Az utak jók voltak, a hó kicsit, a jég jobban akadályozott. De belefért. Nem gondoltam, hogy ilyen sok az erdős rész. Kicsit fura, hogy a bélyegzők / A Vekeri és a bánki nem a kéken vannak. A táj szép így havasan mindig, mindenhol. Máris megszerettem az alföldi kéket.
A jegyzőkönyv kedvéért:
