"...úton lenni boldogság, megérkezni: halál..." Jack Kerouac

Érzem én, hogy tanulságot kéne levonni, meg osztán igényem is van rá. Kicsit csapongó lesz, ahogy jutnak eszembe a gondolatok.

Lássuk:

Életem egyik legjobb döntése volt, hogy elkezdtem járni a kéket. Az elmúlt közel 8 év utazásai, barátokkal, családdal szinte mindig e köré szerveződtek. Az országunkat ilyen mélységig megismerni, ez önmagában egy csoda. Ahogy a szervezéskor feltérképeztem a látnivalókat, mindig megdöbbentem mit rejteget nekünk a hazánk. Sorolhatnám, de lehetetlen, szinte mindegyik túrának volt egy "azta" élménye. És ez még csak a környezet. Ott vannak az emberi találkozások. Megérteni, hogy szinte bárhol, ahol nyitott szívvel kezdesz beszélgetni mindig van fogadókészség. Érezni, hogy mennyire vágyik mindenki beszélni magáról, vagy hallgatni mást. Csak az első szó nehéz....

A gyerekeimmel, a barátaimmal töltött rengeteg "minőségi idő".  Amikor csak mi voltunk ott meg a természet.

A túrák előtti tervezés, az indulásra várakozás izgalma. Csudijó.

Megváltoztatta a viszonyomat az úthoz. Az elején még szentségeltem  a sár, az emelkedő, a meredek lemenetelek miatt, el kellett telni 2-3 évnek, mire ezekre a dolgokra elfogadóan, szinte /bár ez magamnak is fura/ örömmel tudtam nézni. Éveztem hogy nem adják ingyen a teljesítést, hogy oda kell tenni magam erőben, szívben lélekben, mikor hogy.

Én balga azt gondoltam, ha befejezem vége van. Hatalmas tévedés. Ha ennyit foglalkozol bármivel, akkor az a részed lesz. Nem tudom elengedni, ahogy a csoportban is írtam: ez egy drog, a jófajtából. 

Közel 1200 km amit megtettem, és nem volt két egyforma túra. Volt 3-50 km szakaszhossz. Volt hajnali, esti, éjjeli, délelőtt délután. Volt minden hónapban túránk. Szakadó esőben, kánikulában, havazásban, -10 fokban. 

Visszagondolva nem tudok olyan túrát találni, ami rossz emléket idézne fel.

Talán ezért is megyek tovább a kéken.....

Mit is csinálok ezentúl másképp:

A kiírásnak megfelelő füzetvezetés. :)

Azon melegében lejegyzem az eseményeket.

Sokat fényképezek. mert más képei nagyon nehezen jutnak el hozzám.

Terveim-vágyaim:

Be szeretném fejezni a kört.

A DDK jó lenne ha idén befejeződne.

Szeretnék  hátizsákos, 2-3 napig tartó szakaszokat 1-2 jó barátommal megtenni.

Szeretnék egyszer-egyszer facebook csoportbeli ismeretlen ismerőssel túrázni. 

A félidei statisztika a végére így módosult:

63 ember vett részt legalább 1 kéktúra szakasz bejárásán.

84 napot túráztunk.

1008 túranapot tett meg a társaság összesen.

1 túrán átlagosan 12 fő vett részt

Ps:

Köszönöm az eddigi figyelmet, ezentúl nem zavarok ennyit. Ha bejárok egy szakaszt azért annak felteszem ide a zanzásított történetét. Felteszem senkit nem fog zavarni.