Ez az utolsó, még akkor frissen megírt beszámoló, a végén két hozzászólás is ott maradt, az akkor még létező diszpintyek.hu honlapunkról. Jöhet újra az emlékbányászat.
Ezt a szakaszt két részletben tettük meg, egy külön túrával az első részt, majd egy 2 napos Nagy-Hideg-hegyi ottalvóssal a 2-3 részt. Mind a két alkalommal a Kisinóci Turistaháztól indultunk.
1. túra 2011.10.10. Kisinóci turistaház-Nagymaros 19.9 km
Reggel sikerült időben elindulni, vagyis az utazási késedelmet behoztuk. Nagyon szép idő volt, már ha valaki szereti a hideget és az esőt. Szerencsére az égi áldás csak az első két órában keserítette meg az életünket. A szükséges csoportkép után, a
turistaháznál kissé nehezen találtuk meg az új útvonalat, így megdöntöttük a lehető leghamarabb eltévedés időrekordját. Amint kiértünk a faluból, kis emelkedés után sáros földúton folytattuk utunkat, mely lassan ereszkedésbe fordult, és ritkult a növényzet is.
/A kép jobb szélén álldogáló legény /hihi/ nyakában egy térképtáska, istenem csak pár év, és már térkép sincs nálam./
A Békás-rétre kiérve szép látvány fogadott minket, és ahogy haladtunk dél felé, egyre szebb látványt mutatott a Magas-Börzsöny, ahogy a csúcsok kitekintgettek a felhők közül, a rét párolgott a napsütés hatására, nagyon költői kép volt.
A rét után az út tovább ereszkedett, majd egy meredek lejtő vitt le kanyarban a patakmederig. Ezen kis hídon kellett átkelni, és utána rögtön balra felmenni egy ösvényen, amit nem mindenki vett észre rögtön. Innen egy rövid, de húzós emelkedő vezetett a Törökmező turistaházáig. Itt pihentünk pecsételtünk, és szétváltunk mert kiderült a Kristóf feltört lába nem bírja tovább.
Innen először egy mezőt érintve visz tovább a jelzés, majd széles földútba fordul, mely egy erdőirtás végén indul el lefelé. Itt megint csak egy rendes magasságvesztés után haladhatunk szintben, majd a Vizes-árok kezdeti szakaszán átjutva az út meredeken balra fordul. Itt következik a Hegyes-tető előtti legmeredekebb szakasz. Innen egészen a Köves-mezőig kellemes szakasz vezet, nincs nagy emelkedés vagy hullámvasutazás, a turistaút is kellemesen széles. Köves-mezőn pihentünk, és megbeszéltük, hogy ha idáig kibírtuk mindenki megy tovább. Innen tehát meredek emelkedő következett, ami azért csak a Világos-rét után lett igazán meredek.
A kilátóba felérve örömmel vettük, hogy mára nem maradt túl sok szintemelkedés.
A kilátó után az Ürmös-rétet magunk mögött hagyva pár érdekes, mély, elkerített, köves falú üreget láttunk az út mellett, majd az út meredeken balra fordult. Az ereszkedő ösvény eleje nehezen járható, tele van keresztbe dőlt fák ágaival és törzsével, de ennek a pár száz méteres szakasznak a leküzdése után már jobban lehet haladni. A Templom-völgybe leérve már kisebb a szintvesztés üteme, egyre közelebbről hallatszanak a civilizáció hangjai, majd hangulatos kis utcán ér be a jelzés meg mi Nagymarosba.
Itt még jó darabon kell haladni, míg elérjük a Templomot, majd onnan már csak pár lépés a hajóállomás.
Szép túra volt főleg így egy nap távlatából.
Nem volt hibamentes a túra, de szerintem a hibákból tanulni kell, hogy legközelebb még jobban érezzük magunkat.
Mit tanultam én:
Az elől haladóknak többet kell hátra figyelni, hogy ne nagyon maradjon le a vége, a leszakadóknak pedig fel kell hívni a figyelmét, hogy bármi probléma esetén azonnal jelezzenek, üzenjenek előre, hogy ne szakadjon szét a társaság.
Ha valakit megkérek, hogy menjen előre, figyelnem kell, hogy legyen nála térkép.
Ha megbeszéljük, hogy leérkezés után rögtön indulunk, akkor pont én nem változtathatok a megbeszélteken, mert csak.
Pozitívumok:
Tudunk alkalmazkodni a változó körülményekhez, a Kristóf feltört lába miatti rövidítést meg tudtuk úgy oldani, hogy talán mindenkinek a megelégedésére szolgált.
A gyerekek már képesek többet menni mint mi.
2. túra 2011.11.26. Kisinóci turistaház-Nagy-Hideg hegyi turistaház 5.6 km
Reggel indultunk Dorogról, és Esztergomból az Ari és a Zé buszával. A kisinóci turistaháznál találkoztunk egymással és a Hohl Zoliékkal. 9 kor nyitott a ház, megittuk az első kávékat, és elkezdtük a hátizsákok súlyát csökkenteni/ ettünk és ittunk/. Fél tízkor a szokásos csoportkép elkészülte után elindultunk a napi adag megtételére.
Hm, egy kicsit meredek volt. Meg egy kicsit ködbe veszett az emelkedő vége. Szerencsére a táv rövid. 2 órán keresztül mentünk felfele. Szokás szerint a gyerekek és a Gyuri elöl. Mivel hideg volt gondoltam az lesz a legjobb, ha mindenki egyéni tempóban megy, így nem fázunk meg az átizzadt ruháinkban. Ahogy egy re feljebb értünk, megjelent a fákon a zúzmara,
még a nap is kisütött egy pillanatra. Az emelkedő tetején határozottan el kezdett lejteni az út, egy kicsit meglepődtem, de némi telefonálgatás után kiderült jó helyen vagyunk, és nem mentünk el a nagy ködben a ház mellett. A NHH turistaházhoz szinte egyszerre ért fel mindenki. Jó a csapat na. Különösen büszkék lehetünk a Zsófira és a Marcira, hiszen nekik volt a legnehezebb. No és persze a Borira, bár a Balut már sokadszorra csodálom meg az erejéért, ahogy kilométereken cipeli a nyakába a leányát. Elfoglaltuk a szállás, ami nagyon szép rendezett és tiszta volt. Megjött a turistabusszal az Erika, a Bica, a Barni, és a Zéti is, így elkezdhettünk ebédelni. Ebéd után a nagy fáradságra néhányan aludtak volna egyet, de a gyerekzsivaly ezt nem tette egyszerűvé. Néhányan inkább az aktív pihenést választottuk, és dugóhúzó verseny valamint üvegsúlyzózás, és termoszürítés versenyszámokban mértük össze erőinket.
A nagy versenyzésben lassan elfáradva repült az idő, ripsz-ropsz este lett, vacsora. Közben a Nagy Bejelentés: a Bandi eljegyezte a Dórit.
Mindannyian gratuláltunk, a turistaház emlékkönyvébe is megörökítettük a nagy eseményt.
3. túra 2011.11.27.Nagy-Hideg hegyi turistaház-Nógrád 14.8 km
Másnap reggel mély megdöbbenésemre sikerült mindenkinek időben leérni a reggelihez,így egy gyors reggeli, és egy bonyolult fizetési procedúra után elkészítettük a friss csoportképet, elbúcsúztunk a maradóktól, és verőfényes napsütésben elindultunk a Csóványosra.
Meseszerű erdőben haladtunk, így még a sok kapaszkodó sem viselt meg annyira senkit. A kilátópontokról csodálatos látványban lehetett részünk, ahogy a felhők felett, mint egy repülőből kitekintve néztük a kristálytiszta levegőben messziről feltűnő lomnici csúcsot, és a ködből itt-ott előbukkanó börzsönyi hegyeket. Innen már csak lefele vezetett az utunk. Nem voltunk túl frissek, néhányan elég fáradtan rakosgatták lábaikat, beértünk a ködbe, eltűnt a zúzmara a fákról, fújt a szél már nem volt mindenkinek olyan jó kedve. A Foltán keresztnél megpihentünk, összevártuk egymást, ettünk ittunk, majd ismét útra keltünk. A Bobó úgy sietett, hogy alig értük utol, ebből volt is egy kis kalamajka, de megoldottuk. Feltűnt Nógrád vára, egy kis térképészkedés után megérkeztünk a vasútállomásra, pecsételtünk, megkerestük a helyi műintézményt, és vártuk a kísérő autót, és vártunk és még vártunk majd még egy kicsit, és már meg is jött. Elvitte a sofőrőket a buszokhoz és miután visszajöttek a járművekkel, este negyed nyolckor elindultunk haza.
Mindenképpen fel kell jegyezni, hogy a turistaházban nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, kézségesek, segítőkészek, igazi vendéglátók voltak. Még egy emléklapot is kaptunk.
2 hozzászólás “17 sz. Nagymaros-Nógrád” bejegyzésre
-
Timi szerint:
2011. október 14. péntek - 17:45
Szerintem nagyon jó kis túra volt, már nagyon vártuk és annak is nagyon örültünk, hogy Csabi újra velünk rótta a kilométereket!
Ez volt az első alkalom, hogy a túra másnapján abszolút nem volt izomlázam! Ja és Csorba Erika muffinját mindenkinek ajánlom, nyúzzátok a receptért!
A gyerekek előtt le a kalappal,nagyon ügyesek voltak!
Türelmetlenül várjuk a következő túrát!:-)
Plussz egy tanulság: szőlőcukor, csoki , gumicukor és egyéb nyalánkságot érdemes beszerezni az útra!:-)
Plussz még egy tanulság: az általad készített szendvicsnél a másiké mindig finomabb, érdemes csereberélni -
Kissné Csorba Erika szerint:
2011. október 17. hétfő - 09:05
Timi ezért a hozzászólásért csak neked sütök müzlis szeletet:-))
A szendvics versenyt a Gyuri szendvicse nyerte:-)
Egyébként klassz túra volt!!
